Főrendiházi irományok, 1887. VI. kötet • 322-376. sz.
Irományszámok - 1887-337
172 (JCCXXX VII. SZÁM. Az 5. pontbeli intézkedés a volt úrbéreseknek a tagositás és úrbéri rendezés alkalmával közösben kiadott javadalmak: közös legelök, közös eidők és közös nádasok telekkönyvezésének szabályozására vonatkozik. Az 1869. április 8-án 2,579. sz. a. kelt szabályrendelet szerint a közösben kiadott ingatlanok egy telekjegyzőkönyv A) lapjára voltak bevezetendők, elsoroltatván ott azoknak a telekjegyzőkönyveknek a számai, melyek tartalmazzák azokat a volt urbériségeket, a melyeknek tartozékát a közös javadalmak arányosan képezik. Ezen felül kiteendő volt a közösségi arány is, az egyes telekjegyzőkönyvekben pedig hivatkozás történt a közös javadalmakat tartalmazó telekjegyzőkönyvre. Ezt az intézkedést az 1881. évi 40,101. számú igazságügy ministeri rendelettel akként módosította, hogy a közös telekjegyzökönyvben a jogosultakat névszerint rendelte bejegyeztetni Az első módozat mellett is eltérő eljárást követtek a további telekkönyvi bejegyzésekre nézve a telekkönyvi hatóságok s különösen némely telekkönyvi hatóságnál az a gyakorlat keletkezett, hogy a közös telekjegyzőkönyvben annak daczára, hogy az egyes jogosultak ott névszerint bejegyezve nem voltak, az arányos tartozékokra külön bejegyzések rendeltettek el. Az 1881. évi 40,101. számú rendelet azonban a különböző telekkönyvi hatóságoknál az eltéréseknek és a különböző eljárásoknak egész sorozatát idézte elő. Mig némely telekkönyvi hatóságok a közös javadalmaknak ezután is csak tartozéki jelleget tulajdonítottak, és az azokra külön kérelmezett bejegyzéseket megtagadták, addig mások az ily bejegyzéseknek önállólag adtak helyt; sőt némely telekkönyvi hatóságok a fővagyont tartalmazó telekjegyzőkönyv A) lapján sor- és helyrajzi szám nélkül foglalt amaz egyszerű kitüntetést, »ehhez tartozik a közös legelőből — rész. Lásd az X. számú telekjegyzőkönyvet«, önálló birtokrészletnek tekintették, és ha valaki ezt a közösbeli jogot külön megszerezte, e merő kitüntetést egy más telekjegyzőkönyvbe vezették át, és arra a tulajdonjogot a szerző javára forma szerint bejegyezték; ha pedig a fővagyon a legelőjárandóság nélkül ruháztatott át, a fővagyont átvitték a szerző nevére nyitott új telekjegyzőkönyvbe, és a közös legelőbeli jogosultság kitüntetését meghagyták az átruházó tulajdonaként az előbbi telekjegyzőkönyvben, melyre vonatkozólag azután is további telekkönyvi bejegyzéseket rende tek el és foganatosítottak. A telekkönyvi hatóságok eljárása körül felmerült eltéréseknek annyi a száma, hogy azokat mind elsorolni alig lehet. Ajfelhozott példák azonban elegendők annak kimutatására, hogy égető szükséggé vált sürgősen intézkedni az iránt, hojgy a közös javadalmak telekkönyvezése és az azokra való további bejegyzések eszközlése körül, ugya telekkönyvi betétek szerkesztése alkalmával, mint már ezt megelőzőleg is, egyöntetű eljárás követtessek. Ezt czélozza a javaslat 17-k § ának 5. pontjában indítványozott felhatalmazás. Tekintettel arra, hogy különösen az 1881. évi 40,101. számú i. ü. m. rendelet intézkedése folytán a közös legelő- és erdőilletőségek Önálló vagyonrész természetével biroknak tekintendők, a tervezett rendelet utján oly módon vélem a kérdést legczélszerübben szabályozható nak, hogy a közös javadalmak mindenik fajáról, jelesen közös legelőről, közös erdőről, közös nádlásról egy-egy külön jegyzőkönyv, illetve betét vétetnék fel, de egyúttal mindazokban a telekjegyzőkönyvekben, a melyekben oly úrbéri birtokok vannak, melyeket a közös javadalmakból arányos osztatlan rész illet, ez az arányos osztatlan rész mint önálló birtokrészlet, és pedig a mennyiben telekkönyvi akadály fenn nem forog, az illető urbériséggel egy jószágtest gyanánt vezettetnék be és az ily birtokjutalékokra vonatkozó összes bejegyzések nem a közös javadalmakat tartalmazó telekjegyzökönyvben, illetve betétben, hanem azokban a telekjegyzőkönyvekben, illetve betétekben foganatosíttatnának, melyekben a fentebbi módon bevezetett arányos osztatlan részek foglaltatnak.
