Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.
Irományszámok - 1887-201
CCI. SZÁM. 47 zete azon kötvények értékesítésére, melyeket azok tulajdonosai tovább adni szándékoznak, a lehető legkedvezőbb. A hitbizományoknak, holt kéznek, tor vényhatóságoknak, községeknek és a javaslatban elősorolt egyéb jogi személyeknek kötményezett kötvények adatnak azért, mert ezek, a vagyonkezelésűk felügyeletére hivatott hatóságok engedélye nélkül a kötvényeket forgalomba nem hozhatják. De a tőkében leendő kielégítést s annak törlesztését ezekre nézve is elfogadni, sőt bizonyos feltételek mellett ezen papirok forgalomba hozatalát is meg kellett engedni azért, hogy ezeknek a jogosítottaknak is módjukban legyen : egyrészt a papírokat az értékcsökkenéstől megóvni, másrészt azokat, a mikor és a mennyiben indokolt, hasznos beruházások fedezésére fordítani. Altalános a panasz, hogy gazdasági fejlődésünk és haladásunk egyik akadálya, különösen a vidéki lakosság közt, a hitel hiánya, s hogy e bajon segíteni azért nem lehet, mert a hitel kielégítésére szükséges nagyobb, idegen és olcsó tőkék biztosítására szükséges alap hiányzik. Nem látszik lehetetlennek a szövetkezeti eszme elfogadásával, agy olyan szervezet megállapítása, mely mellett a községeknek jutó kártalanítási tőkék a hitelalap képzésére volnának fordíthatók, Ez az oka, hogy a javaslat e kérdést tüzetes tanulmányozás tárgyává óhajtja tenni, s ennek eredményéhez képest kivan rendeleti vagy törvényhozási utón intézkedést. A 16. §. a kártalanítási tőkék szükséges kamatoztatásáról intézkedik. Az ott vagylagosan felállított két kamatoztatási módozat a jogosított által hozandó jövedelem tekintetében egyenlő; akár 5% kamatot adjon a kincstár 10% tőkekamat és járadékadóval terhelve, akár 4 1 /2%-ot adómentesen, az eredmény ugyanaz, sőt, ha még az adó esetleges pótlékait s azt, hogy az adót a törvényhozás emelheti is, számitásba veszszük, az adómentes kamatoztatás a jogosultakra még kedvezőbb. Az alternativa felállítása csak azért volt szükséges, hogy a kormány a két módozat közt választhasson a szerint, a mint a financirozásra egyik vagy másik kedvezőbb. A 17. §., a mint ez máskép nem is történhetik, azt határozza meg, hogy a kártalanítási kötvények kibocsátásáig adandó járadék-szelvények, ugy maguk a kötvények rendesen a jogosítottnak szolgáltatandók ki; de ha azok iránt harmadik személyek méltányos követelésekavagy igényekkel lépnek fel s ezekre nézve a jogosultakkal megegyezni nem tudnak, a kötvények letétbe helyezendők s a kiadatás iránt az illetékes biróság határoz. A 18 — 21. §§. azon intézkedéseket foglalják magukban, melyek a jogosultak érdekében a kártalanítási kötvények minél jobb értékesithetésére, tőzsdei árfolyamuk emelésére szükségesek. Ez intézkedésekről s azok indokairól már a javaslat általános indokolásában megemlékeztem. Itt még csak azt jegyzem meg, hogy ismét a jogosultak érdekében azért, hogy a járadékszelvényeket évközben, még lejáratuk előtt is, lehetőleg könnyen értékesíthessék, ugy intézkedik a javaslat, hogy ezek adóban fogadtassanak el. A zárhatározatokról szóló negyedik fejezetnek 22. §-a a kártalanítás keresztülvitelénél előforduló jogügyletek és okmányok bélyeg- és illetékmentességét határozza meg, a 23. §. pedig a végrehajtási záradékot tartalmazza. Budapesten, 1888. évi október hó 15-én. Tisza Kálmán s. k., a pénzűgyministerium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. minister elnök.
