Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.
Irományszámok - 1887-201
28 CCI. SZÁM. hogy ezen hat év alatt legalább is a kártalanítási összegnek megfelelő jövedelem be fog folyni: ezen esetekben a kártalanitás összege, ha az 1882—1886-iki öt évi időszakban volt egy vagy több év, melyek jövedelmét a hatósági intézkedés nem befolyásolta, illetve melyek jövedelmében a rendezés utáni állapot már kifejezésre jut, ezen évek átlagos jövedelme alapján, ellenesetben pedig a szomszédos s a hasonló természetű italmérési jog tekintetében ugyanoly körülmények közt levő községek jövedelmének figyelembevételével egyezség vagy az alábbi 11. §. szerint illetékes hatóság által állapitandó meg. A jelen §. 1. pontjának b) bekezdése esetében azonban az egy-egy községre nézve megállapítandó kártalanitások összege együttvéve nem lehet nagyobb, mint a mennyi a 3. §. első bekezdése szerint a tényleg fizetett adó alapjául szolgáló együttes jövedelemnek megfelel, hacsak be nem igazoltatik, hogy a hatósági intézkedés a községben gyakorolt valamennyi italmérés jövedelmét korlátozta. 7.§. Ha valamely tőrvénvhatósági joggal felruházott város hivatalosan felülvizsgált zárszámadással és haszonbér esetén haszonbéri szerződéssel is igazolja, hogy az 1882. évi január l-jétől az 1886. évi deczember 31-ikéig terjedő időben az italmérési jogból több hasznot húzott, mint a mennyi adóalapul felvétetett, s a pénzügyminister kívánatára az italmérési jognak bérbevétele által biztosítékot nyújt az iránt, hogy a kártalanítási összegnek megfelelő jövedelem legalább három évig a jövőben is be fog folyni : ez esetben a zárszámadás által igazolt magasabb összeg számíttatik a kártalanítási alap megállapításánál, de ebből levonandó az az összeg, melylyel az állam a kisebb adófizetés folytán károsult. Azok a városi, még inkább állami közegek, kik e hibás adókivetést okozták, törvényszerű felelősségre vonandők. 8. §. Ha az italmérési jog után az 1882. évi január l-jétől az 1886. évi deczember 31-ikéig terjedő időben jövedelmi, illetve tőkekamat- és járadékadó nem fizettetett ugyan, de a jogosult bebizonyítja, hogy az általa vagy az italmérési jog gyakorlója által a fentirt idő alatt fizetett kereseti, házbér- vagy egyéb adó alapjául szolgáló összegbe az italmérési jog jövedelme is felvétetett s igy e jövedelem is meg volt adóztatva: ez esetben a kereseti, házbér- vagy egyéb adó alapjául felvett összegnek az italmérési jogra eső része képezi a kártalanitás alapját, mely egyezségileg vagy az alábbi 11. §. szerint illetékes hatóságok által állapittatik meg. 9. §. Ha a jogosult a jogot az államtól 1882. évi január 1-je óta szerezte meg, ez esetben a kikötött vételár képezi a kártalanitás összegét. A mennyiben az italmérési joggal együtt az italmérés hasznosítására szolgáló épületek vagy egyéb tárgyak is adattak el, ezeknek értéke becslés utján állapitandó meg, és ha a becslés alapján egyezség jön létre, az ingatlan és az eladás egyéb tárgyai a megállapított érték levonása mellett a jelenlegi tulajdonos birtokában maradnak. Ha egyezség nem jön létre, akkor is az összes vételár képezi a kártalanitás összegét és mindaz visszamegy az állam tulajdonába, a mi az eladás tárgyát képezte.
