Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.
Irományszámok - 1887-233
198 CCXXXIII. SZÁM. A kiképezésre 8 hét nem elegendő és legalább még az időszaki fegyvergyakorlatokban való részvétel szükséges. A kedvezmény, melyet a póttartalékosok élveznek, a többi szolgálatkötelesek terheihez hasonlítva, oly rendkívül nagy, hogy a fegyvergyakorlatokra, a közérdek szempontjából és minden méltányosság mellett is kötelezhetők. Más országban is így van ez. Németországban az újabb törvény szerint a póttartalékosok háromszor hivatnak be, és pedig: első izben, katonai kiképeztetésük végett 10 hétre; másod izben hat és Imrmad izbeu négy heti fegyvergyakorlatra. Olaszországban az úgynevezett második kathegoria, mely a póttartalékot képezi, 5 havi s több évre felosztható kiképeztetésben vesz részt. IV. Az ujonczkivetési és ujonczkiáiiitási eljárás reformja. Az eddigi védtörvény 30. §-a értelmében a hadsereg évi ujonczjutaléka az egyes sorozó járásokra, ezeknek a tapasztalat által igazolt ujonczállitási képessége arányában, osztandó fel. A törvény ezen rendelkezése folytán eddigelé évenként kimutatások kívántattak be a törvényhatóságoktól az egyes sorozó járások hadképességi adatairól, a mint azok a három utolsó ujonczállitási évnek eredménye alapján tényleg jelentkeznek. Ezen adatok a törvényhatóságok részéről az érdekelt parancsnokságokkal egyefértőleg a lehető legpontosabban állíttattak össze, és azok alapján történt azután minden évben a honvédelmi ministerium részéről az ujouezjutaléknak sorozó járásonként! kivetése. Ezen ujonczkivetési módozat azonban az évek hosszú során tett tapasztalatok szerint teljesen megbízhatatlannak bizonyult be. Nem azért, mintha a számitások körül történt volna hiba, mert azok a legnagyobb mathematikai pontossággal végeztettek, hanem azon egyszerű okból, mivel a hadképességi adatok a múltra vonatkozván, igen gyakran és igen sok helyütt nem igazoltattak a létező valóság által. Mert például ott, hol az előző évben vagy években igen jó volt a sorozási eredmény, és ennek folytán a hadképességi adatok emelkedést mutattak fel, s ezek alapján ismét a kivetett jutalék nagyobb lett, a valóságban s épen a reá következő évben a fősorozás alkalmával a hadkötelesek hadképessége sokkal csekélyebbnek bizonyult, ugy, hogy az illető járások évekig elhúzódó hátralékban maradtak. Ezen jelenségek épen ellenkezője, hogy t. i. a három utolsó év tapasztalása által igazolt hadképesség sokkal rosszabb volt, mint a fősorozáskor valósággal megállapított hadképesség, szintén igen gyakran fordult elő. Ezen bizonytalanság, ezen ellenmondások az említett s a törvény által elrendelt valószínűségi számítás és a valóság között, folytonos panaszokra és felszólalásokra adtak okot, maguk a hadképességi adatokat nyújtó törvényhatóságok, valamint a nekik ebben segédkezett parancsnokságok részéről is. Sőt az országgyűlésen is történt felszólalás, és egyik alkalommal hivatali elődöm részletes táblázatokkal felszerelt jelentést is tett a képviselőházhoz, melyekből a kiszámításnak minden tekintetben helyes, törvényszerű és mathematikailag szabatos volta kitűnt. De azért a baj, a jelzett s meg nem felelő alap miatt, még továbbra is mutatkozott és orvoslást igényelt. A hadsereg is némelykor érzékeny kárt szenvedett, a mennyiben némely vidéken tetemes hátralékok maradtak fedezetlenül, ugy, hogy némely gyalogezred nem volt volna képes magát a szükséges hadi létszámra kiegészíteni; míg másfelől más vidékeken igen nagy fölösleg mutatkozott, ugy, hogy már az első és második korosztályból is a honvédséghez soroztak.
