Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.
Irományszámok - 1887-233
192 CCKXXIII. SZÁM. 3 évi tengervédi szolgálati kötelezettség léptettetik életbe; az ezen kötelezettség alá eső egyének azonban békében sem tényleges szolgálatra, sem fegyvergyakorlatokra nem hivatnak be (Törvényjavaslat 8. és 54. §-ai). VII. A védtörvény ellen elkövethető vétségekre és kihágásokra, s az azok megbüntetésére vonatkozó törvényes határozatok, az e téren szerzett tapasztalatokhoz képest, és czéljuknak megfelelő módon kiegészíttetnek, illetőleg módosíttatnak (Törvényjavaslat 35., 44—50., 65— 70. §-ai). Ezen lényegesebb változtatásoknak és újításoknak főbb indokait, a föntebb elősorult pontok sorrendé szerint, az alábbiakban van szerencsém előadni : I. Ä hadkötelezettségi kor kezdetének áttétele a 21-ik életévre. Az 1868-ik évi védtörvény előtt a 21 évesek képezték az első korosztályt. Az 1868-ik évi védtörvény azon intézkedése, mely szerint az első hadköteles korosztály a 20-ik életévre tétetett, mint a tapasztalás mutatta, nem bizonyult be czélszeríínek, és különösen minőség tekintetében károsan hatott a hadsereg kiegészítésére, de sőt nemzetgazdászati tekintetben is — a fiatalság egyik része testi fejlődésének megzavarása és igy a nemzeti munkaerőnek közvetve apasztása folytán — hátrányosnak mondható. A monarchia népességének csak kisebb része szolgáltat már a 20 éves életkorban teljesen kifejlett hadképes férfiakat. Azonban a sorozó bizottságok, hogy a törvényesen megállapított ujonczjutalék egyáltalában kiállítható legyen, mégis kénytelenek voltak az ujonczjutalék nagyobb részét (még uéhány év előtt annak 50 —60°/°-át) az első korosztályból fedezni. Ennek következménye az lett, hogy a hadsereg és a honvédség csapatainak harczképessége, a hadképtelenség miatt szükségessé vált számos elbocsátások által igen gyakran szenvedett. Maguk a hadkötelesek is szenvedtek a korai besoiozás által, kivált miután a tényleges szolgálatnak három évre való leszállítása folytán az egyes katona testi ereje iránt emelt igények és követelmények még nagyobbodtak. A statistika mutatja, hogy a 20 évesek még fejlődés alatt vannak, és hogy testi fejlődésük csak a következő években fokozatosan fejeztetik be. Azok korai besorozása tehát határozottan káros, minthogy nem válhatik előnyükre, ha testi fejlődésük a terhes katonai szolgálat és kedvezőtlen külső viszonyok által megzavartatik. Másfelől pedig köztudomású és a statistika által szintén igazoltatik, hogy még az eddigi harmadik korosztályban, vagyis a 22 éves életkorban is, sok vidéken a testi fejlődés teljesen befejezettnek nem tekinthető. Ez által sok hadköteles, a ki a következő évben fejlődik ki és válik alkalmassá, elvész a hadseregre és honvédségre nézve. Ezek szerint a hadkötelezettségi kor kezdetének a 21-ik életévre való áttétele egyaránt a lakosságnak, valamint a fegyveres erőnek is érdekében áll. A jelzett statistikai tapasztalás feltüntetésére szolgáljon a következő táblázat:
