Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.
Irományszámok - 1887-233
190 CCXXXIII. SZÁM. Feiimaradt azonban a feladat, hogy a hadsereg és a honvédség kiegészítésének eddigi módozatai, a melyek a gyakorlatban meg nem felelöknek bizonyultak, czélszerú'en módosíttassanak és ekként a hadsereg és honvédség kiegészítése jobban biztosittassék ; továbbá, hogy a hadsereg és a honvédség háború esetében keletkező hézagainak pótlásáról oly módon gondoskodva legyen, a mely lehetővé teszi, hogy a népfölkelés osztályaiba tartozó kiszolgált és korosabb elemek későbben vétessenek igénybe; s egyátalában, hogy a véderőről szóló törvény az évek során gyűjtött tapasztalatok alapján megfelelőleg átdolgoztassék, kiegészíttessék. Ezen irányban indultak tehát meg, az átalános védkötelezettség elvének fentartása mellett, a tárgyalások a monarchia két államának kormányai között, s ezen beható tanácskozmányok eredménye az 1867. évi XII. törvényczikk 13. §-a értelmében egyenlő elvekre fektetett új törvényjavaslat a véderőről, a melyet alkotmányos tárgyalás és elfogadás végett van szerencsém az országgyűléshez ezennel tisztelettel beterjeszteni. Az eme törvényjavaslatban tervezett legfontosabb újítások és módosítások a következők : I. A hadkötelezettségi kor kezdete a 20-ik életévről a 21-ik életévre tétetik át (Törvényjavaslat 7. §-a.). II. A hadsereg és hadi tengerészet hadi létszáma a törvényben meg nem állapittatik, azonban az évi ujonczjutalék az eddigi 800,000 főnyi hadi létszám fentartásához mért mennyiségben számíttatik kiMinthogy ezen kiszámítás eddigelé a mozgósítás esetében rendelkezésre nem álló elemek figyelmen kivül hagyásával történt és igy a valósággal szükséges és törvényben megállapított mennyiségnek nem felelt meg, ennélfogva az eddigi 95,474 főnyi ujoncz helyett az egész monarchiából a 800,000 főnyi hadi létszám fentartásához évenként 103,100 ujoncz szükséges. E számból, a népesség arányához képest, a magyar korona országaira az eddigi 39,552 ujoncz helyett évenként 42,711 ujoncz esik. Ezzel kapcsolatban a tényleges szolgálatot nem teljesítő elemek, mint : papnövendékek és papok, tanítójelöltek és tanítók, nem számitandók az ujonczjutalékba, hanem a póttartalékba osztandók be. A honvédség részére, az eddigi bizonytalan állapot helyett, mely a helyes rendszeres oktatást rendkívül megnehezítette, mai hadi létszámához mérten 12,500 főnyi évi ujonczjutalék állapittatik meg (Törvényjavaslat 14. §-a.). III. A póttartaléki intézmény a mutatkozó szükséghez képest reformáltatik (Törvényjavaslat 12., 15., 18. és 54. §-ai), nevezetesen: 1. A póttartalék létszáma a törvényben nem korlátoltatik, s e czélból abba a hadsereg és a honvédség ujonczjutalékainak teljes fedezése után fenmaradó fölösleg, úgyszintén az ujonczozás alkalmával „kevésbé alkalmasok", és végre mindazon kathegodák osztatnak be, a melyek eddig, béke idejében, a tényleges szolgálat alól fel voltak mentve. Ezekhez tartoznak a családi viszonyok alapján felmentettek is. 2. Nemcsak a hadsereg, hanem a honvédség is elláttatik póttartalékkal, olyképen, hogy a póttartalék, a fegyveres erőnek eme két főrésze között, aránylagosan felosztatik. 3. A póttartalékosok eddigi nyolczheti katonai kiképeztetése a mai harczmód mellett egyáltalában elegendő nem lévén, azok elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozó további kiképeztetésök végett a tartalék időszaki fegyvergyakorlataira is hivandók be. IV. Az ujonczki vetési és ujonczállitási eljárás, lehetőleg a területi rendszer alapján, olyképen szabályoztatik, hogy ez által a hadsereg és a honvédség ujonczjutalékainak tényleges kiállítása minél inkább biztosittassék (Törvényjavaslat 15. és 38. §-ai). V. Az egyévi önkéntesség intézménye, az egyévi önkéntesi kedvezményre való jogosultság előfeltételeinek épségben hagyása mellett, a tapasztalás szerint szükségesnek mutatkozó mértékben a következőleg alakittatik át:
