Főrendiházi irományok, 1887. IV. kötet • 191-254. sz.
Irományszámok - 1887-206
124 CGVI. SZÁM. Maga a jövedék a kimérők által fizetendő mérsékelt italmérési illetékben és a kimérés alá kerülő szeszes folyadékok után beszedendő, az eddig esedékesnél nem súlyosabb, sokkal egyenletesebb italmérési adóban nyilvánul. A törvényjavaslatban ezek kezelésére, beszedésére és biztosítására a pénzügyi érdekeket megóvó és kielégitő rendelkezések foglaltatnak. Ezek segélyével várható, hogy a másik törvényjavaslat értelmében nyújtandó kártalanítások, ha azok nem túloztatnak, fennakadás nélkül lesznek kiszolgáltathatók, illetőleg a felveendő kölcsön előnyösen beszerezhető és pedig úgy, hogy egyben a kimérésnek és a kismértékben való eladás engedélyezésének tervbevett szabályozásávalaz e részben fenforgó kívánalmak is kielégíttetnek. Az italmérés eddigi gyakorlatában levők kártalanítása tekintetéből rendelkező törvényjavaslat a kártalanítás alapjául általánosságban az 1882—1886. évben fizetett adó átlagát, levonva ebből 10-%-ot, huszszorozva inditványozza. Egy a változott viszonyok folytán hosszabb idő óta ingadozásnak és várható értékcsökkenésnek kitett jog kártalanításánál azon jogelveket, melyek a magántulajdon kisajátításánál iránytadókul elismerendők, mereven alkalmazni nem lehetvén, a fennebbi kártalanítási alap megnyugvással fogadható már azért is, mert az állammal szemben fennálló adózási kötelezettség mérvével kapcsolatba hozatván, a fenforgó körülmények közt az állam irányába méltányosság szempontjából támasztható követelményeket az állammal szemben fenforgott kötelezettségek arányában emeli érvényre. Az ez alapon számítástól eltérő megállapításokat, mint kivételeket, enged ugyan a törvényjavaslat. Ezek egy'része a sajátságos viszonyoknál és annál fogva, mert czélzatukban és végeredményükben a valóságos adózási alap teljes tisztázása s annak utólagos érvényesítése mellett a főelv aggály nélküli keresztülvihetésére irányulnak, önmagukban, másrésze, t. i. az, mely a törvényhatósági joggal felruházott városokra vonatkozik, azok sajátságos viszonyai méltányolásában hordván indokoltságukat, azok bővebb igazolásra nem szorulnak. A mi a kártalanítási eljárást illeti, e tekintetben a törvényjavaslat a legegyszerűbb közigazgatási eljárást szándékozik érvényre emelni, és pedig akként, hogy végérvényesen mindig a pénzügyminister határoz. Eme eljárásnak alkalmazását a kártalanításnak általánosságban az adózás alapján megállapítása lehetségessé tevén, az ellen kifogás annál kevésbbé tehető, mert ezen egyszerű, olcsó és gyors eljárás kiegészítőlég hat a kártalanítás mérvére is. A kártalanításnak eme törvényjavaslatban jelzett módozatai a váltság-jogosultak igényeit szintén alkalmasak kielégíteni. Tekintettel eme rendelkezések mellett arra, hogy az épületek értékesítéséről, nemkülönben arról, hogy a városok és községek 1890., illetőleg 1893-tól kezdve, ha az államnak az italmérési jövedékből egészen tiszta bevétele volna, a saját bevételi többletük 10—40%-ban részesüljenek, az italmérési jövedékről szóló törvényben gondoskodva van, tisztelettel ajánlja a bizottság a kérdéses törvényjavaslatoknak változatlanul elfogadását. Budapesten, 1888. évi deczember hó 12-én. Dr. Haynald Lajos s. h, bizottsági elnök. Báró Rudnyánszky József s. k., bizottsági jegyző.
