Főrendiházi irományok, 1887. II. kötet • 90-105. sz.
Irományszámok - 1887-105
350 CV. SZÁM. 3. rovat. Ménesbirtok-gazdaságok: megszavaztatott 1.189,060 frt — kr., utalványoztatott . . . . . . 1.195,171 > 33 » túlkiadás . . . . 6,111 frt 33 kr. Ezen túlkiadás a kezelési költségekre esik, még pedig 1,924 frt 95 kr. a fizetések rovatára, a többi a terménybeli járandóságok megváltására, irodai költségekre, valamint tiszti osztalékra. A fizetések rovatán mutatkozó túlkiadást, főleg két körülmény idézte elő. Egyrészt ugyanis a ménesbirtokokon a gazdálkodás egyre belterjesebbé válván, azoknak központosított ügyszervezete mellett a ministeriumban is felszaporodtak az ide vonatkozó teendők, melyeknek ellátására — mivel a minősítésről szóló törvény értelmében a ministeriumhoz fogalmazási szakra oly egyének, kik csupán gazdasági szakképzettséggel birnak, nem nevezhetők ki — egy második gazdasági tisztviselőt is be kellett rendelni a központba szolgálattételre, s ezt az általa ellátandó fontosabb ügykörnek megfelelően gazdasági intézővé léptetni elő, habár egyelőre számfeletti minőségben. Ezen intéző illetményeit a mezőhegyes! ménesbirtokról, melynek tisztviselői létszámába tartozik, nyeri s igy ezek e rovaton voltak elszámolandók. Másrészt ugyancsak Mezőhegyesen két majornak, melyek azelőtt bérbe voltak adva, saját házi kezelésbe történt átvétele, és a czukorrépatermelés által nagy mértékben fokozódott gazdasági teendők végzése szükségessé tette, hogy egy tisztviselő, ki eddig csak ideiglenes szolgálatot tett a ménesbirtokon, de az egyik átvett majornak felelős kezelésével volt megbízandó, szintén átvétessék a gazdasági tisztviselők létszámába. Megjegyzendő egyébiránt, hogy az előbb emiitett számfeletti minőségben előléptetett gazdasági intéző által addig betöltött gazdasági segédi állomás üresedésben hagyatott, s igy e rovatot tényleg csak a két illetmény különbözete terhelte az előirányzatnál nagyobb mértékben. Az előirányzat betartását nehezítette továbbá még azon körülmény, hogy egy tisztviselőt, ki tényleg szolgálatképtelen volt, nem lehetett azonnal, a mint jelentkezett, nyugdíjazni, mivel a pénzügyministeriummal tárgyalásokat kellett inditani az iránt, hogy az 1885. évi XI. t.-cz. 13. §-a értelmében a gazdasági tisztviselők illetményét képező terményjárandóságok mily értékkel számithatók be a nyugdíjba. Á terményjárandóságokat illetőleg megjegyzendő, hogy a gazdasági tisztviselők által természetben igénybe nem vett terményilletményt kénytelen a ménesbirtok még az előirányzott hitel keretén túl is megváltani, mivel szabály az, hogy tisztviselőnek ] nem szabad semmiféle terményt idegenek számára eladni. Különben az itt mutatatkozó túlkiadást a megváltott terményeknek az uradalom javára történő eladása teljesen kiegyenlíti, minthogy a megváltás az azon időbeli piaczi árak alapján eszközöltetik. Az irodai költségeknél mutatkozó több kiadást részint az intensivebb gazdálkodás okozta nagyobb irodai ügyforgalom, részint azon körülmény idézte elő, hogy ugy az irodai, mint a külső gazdasági teendők ellátására több gyakornokot kellett alkalmazni, kik napidíjukat szintén az irodai költségekből nyerik. Ezen napidíjak, a mint az 1887-ik évi költségvetés indokolásában kiemelve lett, részben Ösztöndíj jellegével birnak, módot nyújtván nagyobbszámú fiatal gazdának arra, hogy magukat a ménesbirtokokon kiképezzék. Ennek folytán e rovaton az előirányzat az 1887-ik évre megfelelően emeltetett is. A mi végül e rovaton az osztalékokra eső túlkiadást illeti, a fennálló szabályzat szerint s a dolog természetének megfelelően az osztalék emelkedik, ha a tiszta jövedelem nagyobb, ellenben ezzel egyidejűleg csökken. Mivel pedig előirányzatul csak bizonyos közepes
