Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.

Irományszámok - 1887-23

XXIII. SZÁM. 109 hogy a kincstárt tetemes kár éri. E mellett azt sem hagyhatom figyelmen kivül, hogy az sok esetben a felek méltatlan zaklatására is vezet, mert az elmarasztalástól tartó tisztviselő, ha az illeték mérvéhez a legkisebb kétely férhet, kétségtelenül a legmagasabb illetéket fogja kiszabni. Minthogy a pótilletéki követeléseknek a felek iránti beszüntetése és a tisztviselők iránti beszüntetése nem törvényen, hanem egyszerű administrativ rendelkezésen alapszik, jogomban állana az egész mai eljárást rendeleti utón megváltoztatni. Minthogy azonban a pótilletékeket a felek irányában részemről is csak bizonyos időn belül tartom méltányosan érvényesíthetőnek, ily idő pedig törvényeinkben megállapítva nincsen, akkor, midőn a pótilletékek újabb érvényesítését czélozom, egyúttal a felek méltányos igényeinek megóvását törvényileg is biztositani kivánom s 2 évben javaslom megállapittatni azon időt, melyen belül a pótilletékre vonatkozó fizetési meghagyás kézbesítendő. Ezzel, azt hiszem, kellő védelemben részesittetuének az adózók méltánytalan zaklatások ellen, de egyúttal az államkincstár is megóvatnék oly károktól, melyek által jelenleg nagyon érzékenyen és minden alapos ok nélkül csorbittatnak az illetékjövedelmek. A 19. §-Uz. Életbeléptetési határozmányok, melyek bővebb indokolást nem igényelnek. Budapesten, 1887. évi október hó 22-én. Tisza Kálmán s. h, magy. Mr. péwtiûgyminister.