Főrendiházi irományok, 1887. I. kötet • 1-89. sz.

Irományszámok - 1887-23

100 XXIII. SZÁM. tása vagy az illetéki törvények és szabályok helytelen alkalmazása következtében az államkincstár kárt szenvedett, az az összeg, melylyel az államkincstár megrövidíttetett, az illetékköteles fél terhére pótlólag előírandó és arról új fizetési meghagyás állítandó ki. Viszont a mennyiben a felülvizsgálat alkalmával az tűnnék ki, hogy az illeték-köteles fél hasonló módon meg van rövidítve, a helytelenül kiszabott és befizetett illeték hivatalból visszatérítendő. A pénzügyi közigazgatási bíróság által megállapított illetékek után pótilleték követe* lésének helye nincsen. Az eredeti kiszabás végérvényes megállapításától, vagyis az arra vonatkozó fizetési meghagyásnak, s ha az ellen a fél jogorvoslattal élt, az erre kiadott végzésnek kézbesítésétől számítandó 2 éven túl a pótilletékre vonatkozó fizetési meghagyás többé nem kézbesíthető. 20. §. A jelen tőrvény 1. §-ában foglalt határozmányok rendszerint azon átruházásoknál alkalmazandók, melyek a törvény életbelépte után létrejött jogügyleten, illetve megnyílt Örökségen alapulnak; a jogügyleteket illetőleg azonban alkalmazandók az esetben is, ha azok elébb köttettek ugyan, de illetékszabás végett a törvény hatálybalépte után jelentetnek be s az illetékszabás végetti bejelentésnél a törvényes bejelentési idö meg nem tartatott. A törvény 2—5. §-ainak határozmányai általában mindazon jogügyleteknél és hagyatékoknál alkalmazandók, melyek a törvény hatálya alatt kerülnek elsőfokú illetékkiszabás alá. 21. §. Ezen törvény 1888. évi január hó 1-ső napján lép érvénybe és annak végrehajtásával a pénzügyminister, — ki e tekintetben Horvát-Szlavón- és Dalmátországok bánjával egyetértőleg jár el, — bizatik meg. Tibdd Antal s. k.

f a képviselőház jegyzője.