Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-426

CDXXVI. SZÁM. 37 fennállott horvát-szlavón osztályok átalakíttassanak, hanem egyedül arról van szó, hogy az ottani állomások horvát-szlavon-dalmát honfiakkal töltessenek be. Midőn pedig a törvény ezekről az osztályokról szól és csakis az ott levő állomások betöltésére nézve nyilatkozik, világos, hogy magokat az akkor fennállott osztályokat továbbra is fentartatni kívánta, eme kivánatnak pedig a központi kormánynak az országos bizottság előtt tett nyilatkozata szerint mind ez óráig teljesen meg van felelve. At. horvát-szlavón országos bizottság tévedésben van, midőn azt mondja, hogy »kezdetben, mikor a ministeriumokban törvényjavaslatokat készitettek vagy rendeleteket adtak ki, a horvát-szlavón osztályokban szokták volt kérdezni, vájjon a törvényjavaslat, vagy rendelet nem tartalmaz-e valamit, a mi à kiegyezési törvény nyel ellentótben áll «. Ez soha sem történt, most sem történik ós nem is történhetik ; nem történhetik azért, mert a legkevesebb, a mit egy alkotmányos ministertől kívánni lehet, az, hogy midőn bármely ügyben intézkedik, vagy törvényjavaslatot terjeszt elő, teljes ismeretével bírjon az e tekintetben fennálló törvényeknek ós a t. horvát-szlavón országos bizottság tagjai sokkal több államférfiúi belátással és sokkal finomabb érzékkel bírnak, mintsem egy öntudatos ministertől azt követelhetnék, hogy ő az általa teendő intézkedéseket vagy a törvényhozás elé terjesztendő javaslatait elébb hivatalának egj alárendelt osztálya által törvényesség szempontjából felülvizsgáltassa, ez által mintegy elismervén, hogy ezek az alárendeltek főnöküknél jobban ismerik, vagy jobban tisztelik a törvényt. Az, hogy minden oly intézkedésnél vagy törvényjavaslatnál, a mely Horvát-Szlavon-Dalmátországokat is érinti, ezen országoknak külön viszonyai és érdekei is kellő tekintetbe vétessenek, a horvát-szlavón dalmát ministernek a feladata, a,ki ezt eddigelé is mindenkor a leglelkiismeretesebben teljesítette, Ha pedig a t. horvát-szlavón országos bizottság azt mondja, hogy igy hát elegendő volna egv fordító hivatal, erre azt bátorkodunk felelni, hogy igenis, midőn a kérdéses horvát-szlavón osztályok felállíttattak, melyekről a kiegyezési törvény 46. §-a szól és melyeket e törvény teljesen érintetlenül hagyott, csakugyan az volt a főczél, hogy miután az egyes ministeriumoknál kevés oly szakhivatalnok volt, ki a horvát nyelvet birta volna, ezen horvát-szlavón osztályok lettek felállítva a végre, hogy ott a magyar okmányoknak horvátra és a horvátoknak magyarra való fordítása eszközöltessék, a mi azonban egyátalában nem teszi azt, hogy, ha és a mennyiben az illető minister szükségesnek tartja, ezen osztály tagjait különleges horvát-szlavón ügyek iránt meg ne hallgathassa. Midőn tehát a t. horvát-szlavón országos bizottság azt indítványozza, »hogy valamely központi hatóságnál elintézett, de Horvát-Szlavonországokat érdeklő ügyeknek az illető hatóság horvát-szlavón osztályán kelljen keresztülmenniök és azok ennek befolyásával intézendők el«, akkor olyasmit kivan, miről a kiegyezési törvény mit sem tud, a minek teljesítése tehát a kiegyezési törvény 46. §-ának módosítását foglalná magában, a mi pedig ezen országos bizottságoknak illetékességi körén kívül esik, miután a kiegyezési törvény bármely pontjának módosításáról sem a magyar, sem a horvát-szlavón országos bizottság kiküldetését tartalmazó határozatban nincsen szó. Midőn a 46. §-ra történik hivatkozás, a kérdés csak az lehet, vájjon a központi kormány megfelel-e az e szakaszban foglalt ama rendeletnek, hogy a központi hivatalok horvát-szlavón osztályait és a nevezett országok terű létén működő közegeit, tekintettel a szükséges szakképzettségre, a mennyire csak lehet, a horvát-szlavón dalmát honfiakból nevezze ki. Az egyes ministeriumok részéről ez országos bizottság elé terjesztett adatokból kiviláglik, hogy a központi kormány e kötelezettségnek a lehetőség határain belől csakugyan megfelelt, még pedig ugy, hogy nemcsak a horvát-szlavón osztályoknál, miként ez a dolog természetéből foly, majdnem kizárólag horvát-szlavón honfiak vannak alkalmazva, hanem alkalmaztattak ilyenek a központi ministeriumok más osztályainál is, ugy hogy például a pénzügyministerium központi hivatalában 14 horvát-szlavón