Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-426
CDXXVI. SZÁM. 31 ségek fedezéséhez tartoznak járulni, mig 45% autonom szükségei fedezésére fordítandó, harmadsorban pedig szórói-szóra ezt mondja: »Horvát-Szlavonországok tiszta közjövedelmeinek 45% a akkont számíttatik ki, hogy Horvát Szlavonországok összes egyenes és közvetett adóiból, a Horvát-Szlavonországokban fekvő államjavak jövedelmeiből s egyéb közjö védelmekből csak azüU kiadások vonatnak le, a melyek az adók kivetésével és behajtásával — ide nem értve a kö^ös pénzügyi igazgatás költségeit—az államjavak kezelésével, a közvetett adók és jövedékek s a többi közjövedelmek előállításával és közvetlen kezelésével járnak.« Ezen intézkedés oly világos, hogy semmiféle magyarázattal jobban fel nem világositható. S ellene mégis — kétség nélkül akaratlanul — két irányban kezdetett eljárni, s akkor ezen eljárás tovább is követtetett; először a díj- és ületék-kiszabási hivatalok — melyek a közös pénzügyi igazgatás ágát képezik — fentartására szolgáló kiadások, Horvát-Szlavonországok összes bevételeiből vonatnak le, a helyett, hogy a közös kiadások fedezésére szolgáló 55%-ra vétetnének s ez által Horvát-Szlavonországoknak már több év óta minden évben tetemes kár okoztaük ; másodszor pedig levonatnak Horvát-Szlavonország összes bevételeiből azon kiadások, melyek össze vannak kapcsolva azon dohány beszerzésével és előállításával, mely dohányt a közös állam évenként Ő felségének a birodalmi tanácsban képviselt országai és tartományai részére szerez be, ámbár ezen országok ezen beszerzés és előállítás összes költségeit fizetik vissza, úgyhogy itt valóságos tényleges költségről szó sem lehet, s ez által Horvát-Szlavonországoknak több év óta évenkint még tetemesebb kár okoztatik. Hogy ily hibák könnyen lehetségesek s semmiesetre sem szántszándékosak, mutatja hasonló eset, hogy a közös kormány a határörvideki só- és düháoybevételeket egy ideig s a közös pénztár kárára a polgári Horvát-Szlavonország bevételei közé számította s észrevevén ezen hibát, ezen elszámolást azonnal beszüntette. A tisztelt magyar országos bizottság annak idejében az országos bizottság felszólamlására nagy ügyességgel védte a közös kormányt. Azon ügyességet ma kölcsönbe veszi az alulírott országos bizottság saját álláspontjának megvédelmezésére, mely álláspont a törvényen alapszik s indítványozza: a) hogy jövőben a díj-és illetékkiszabási hivatalok költsége a közös bevételekből fedeztessék ; b) hogy jövőben azon dohány után, mely Ausztria részére szereztetik be, a felmerült költség íedezésére szolgáló kiadás Horvát-Szlavonországoknak ne számittassék be; c) hogy emez országoknak mind a két tekintetben okozott kár megtéríttessék. A pénzügyi természetű kérdésekkel kapcsolatban az alulírott országos bizottság még egy tárgyat fog említeni, melyről meg van győződve, hogy az országos bizottságok tárgyalásai alá bocsátandó. Arról, hogy ki gyakoroljon pénzügyi ügyekben végrehajtó hatalmat s mily közegek által, világosan intézkednek az 1868. évi L, illetve XXX. törvényezikk 22. s 43. §-ai. Az egyik és a másik határozottan rendelik, hogy azt a közös kormány saját közegei által gyakorolja. Mennyiben tartoznak e tekintetben hozzájárulni az autonom országos kormány s a horvátszlavonországi hatóságok, ezt a 24. §. következőleg rendeli: »Horvát-Szlavonországok külön országos kormánya és hatóságai a közjövedelmek biztosításában és behajtásában teljes készséggel támogatják a közös pénzügyi kormányzat közegeit«. A revideált kiegyezési törvény 3. §-ának 4. bekezdése azt rendeli, hogy az adó kivetésével és behajtásával összekötött kiadások HorvátSzlavonországok összes egyenes s közvetett bevételeiből vonatnak le, azaz az adókivetési és behajtási költségek a nevezett országok Összes bevételeiből fedeztetnek. Ezen intézkedésnek felelt meg a gyakorlat is egészen az 1876. évig. A közös kormány közegei vetették ki s hajtották be a közjövedeimeket, a községek pedig szedték be az adót, s támogatták a pénzügyi közegeket a behajtásnál s biztositásnál. De a közös országgyűlésen alkotott 1876. évi XV. s jelenleg 1883. évi XLIV. törv.-czikk az adók kivetését, beszedését és behajtását a községekre bizta. Pénzügyi közigazgatásban a
