Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-426
CDXXVI. SZÁM. n kiküldetését, mely kérelembe a fenséges korona beleegyezett s végre a magyar országgyűlés is ahhoz hozzájárult, ezen kérdésre biztos és világos feleletet fogunk találni azon eseményekben, melyek 1883. évi augusztus havában Zágrábban váratlanul keletkeztek, s rövid idő alatt Zagorje és a báni határőrvidék nagyobb részét elfoglalták, s a legkellemetlenebb befejezést Horvát-Szlavon-Dalmátországok részére kinevezett királyi biztosságban találtak. Váratlanul nagy hézag lett feltárva, mely fölött bizonytalanul lebegett az egész alkotmányosság, HorvátSzlavon-Dalmátországok államjogi helyzetének összes biztossága. A monarchia felvilágosodott államférfiainak s ugy a magyar, valamint a horvát hazafiaknak, s a Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátországok közti államjogi viszony hű barátai és őrzőinek nem kis gondot okozott a nemzeti szenvedélyek gyors és váratlan kitörése, mely szenvedélyek a nép széles rétegeiből fakadva, maga azon viszony alapja ellen látszottak irányozva lenni. Ezért érdemes, sőt az országos bizottságok feladatának végrehajtása czéljából talán épen szükséges is, hogy azon események kezdete és fejlődése röviden emlékezetbe hozassanak. Már az 1880. évben egy alkalommal el volt terjedve azon hir, hogy a kir. pénzügyigazgatóság az ő szakmájához tartozó közös hivatalokon horvát és magyar nyelvű felirattal ellátott czímereket szándékozik alkalmazni, csupán horvát nyelvű felirattal ellátott czímerek helyett, melyek a végrehajtott kiegyezési törvény első napja óta ott függtek. Ezzel együtt elterjedt a hir, hogy a polgárság ezen változást tettlegesen megakadályozhatná, miután azt a kiegyezési törvénybe ütközőnek tartja. Gróf Pejacsevich akkori bán közbenjárásának azonban sikerült, hogy a kir. pénzügyigazgatóság szándékától elállott. Mikor egyszerre 1883. évi augusztus havában a már feledésbe ment kétnyelvű feliratokkal ellátott czímerek a közös pénzügyi hivatalokon tűntek fel, az ország összes pártjai egyhangú azon véleményéből, hogy a kétnyelvű feliratok a czímereken nem felelnek meg a törvénynek, az oktalan tömegek bátoritást merítettek arra, hogy ezen czímereket a hivatalokról erőszakkal és kihágással vegyék le. À még oktalanabb zagorjei és a báni határőrvidéki nép homályosan és zavarosan hallván, mi történik Zágrábban: a zágrábi botrányokat élesítette s ez valóságos paraszt - lázadássá fajult, mely a községi elöljárók élete és az egyes községi lakók vagyona és élete ellen tört, mindezt azon képzeletben cselekedve, hogy azon embereket, kik a magyarokat Horvátország tönkretevésében elősegítik, szabad, sőt szükséges is tönkre tenni. Nincs kétség benne, hogy a bán katonai segítség mellett képes lett volna ezen vak és gonosz őrültséget beszüntetni és elnyomni, de közte és a ministerelnök közt elvi jelentőségű ellentét merült föl ; mind a kettő egyetértett azon véleményben, hogy nem maradhat sem ugy, a mint a pénzügyigazgatóság tett, sem pedig ugy, a mint ezt a tömeg nyers erővel összebonyolitotta;de eltértek a vélemények az eljárásra s a módra nézve, mert a ministerelnök tekintettel a magyar országgyűlés, a bán megint tekintettel a horvát országgyűlés véleményére tartotta magát. Mig a ministerelnök azon véleményben volt, hogy az eljárásban azt kell végleges érvényre juttatni, a mit a magyar országgyűlés magáévá fog tenni és helybenhagyni, addig a bán azt vélte, hogy itt a kiegyezési törvény intézkedéseibe vágó kérdés merült fel, melyről végleges Ítéletet mondani mind a két országgyűlés egyformán van feljogosítva, s hogy Ő a horvát országgyűlésnek ép ugy felelős, mint a ministerelnök a magyar országgyűlésnek. Ezen ellentétes nézetben rejlett a főok, miért utasította el a bán véglegesen egy oly eljárás végrehajtását, mely az ő véleménye szerint sérelmes, aministerelnök véleménye szerint pedig szükséges volt. Ezen ellentétben rejlett az oka annak, miért lett a kir. biztos kinevezése által, habár egy pillanatra is, Horvát-Szlavon-Dalmátországokban az egész alkotmányosság felfüggesztve s kiegyezési törvényen nyugvó autonómiájának alapja megingatva. A viszonyok ugyan már régen a törvény és az alkotmányosság rendes útjára lettek terelve, melyen mai nap is rendesen forognak s fejlödnek ki.
