Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-451
CDLL SZÁM. 217 zására és összeegyeztetésére a biróságok tagjai elegendő idővel nem rendelkeznek: a társasbírósági elintézés az alapos eldöntés biztositékául nem szolgál. Ha pedig a tervezett változtatás az elintézés alaposságát nem érinti, még kevésbé kifogásolható az a czélszerfíség szempontjából, sőt czélszerüségét világosan támogatja azon körülmény, hogy a mennyiben a tanácsülési elintézés : az előadandó ügyeknek előleges bejelentését, az ülésben az előadón kívül még két birói tagnak jelenlétét és a kiadmányoknak az előlülő általi megvizsgálását és helybenhagyását igényli, mindezen hivatalos teendők eleste folytán a nagyfontosságú telekkönyvi ügyek sokkal gyorsabban intéztetnek el, azonfelül a nyerendő nem csekély munkamegtakarítás az amúgy is felhalmozott egyéb birói ügyek elintézésének esik javára. És ezen munkaerő-megtakarítás nemcsak a törvényszékek telekkönyvi hatóságainál, hanem a felebbviteli bíróságoknál is jelentkezni fog, a mennyiben olyan ügyek, a melyek a másodbiróságnál eddig Ötös és a harmadbiróságnál hetes tanácsokban intéztettek el, a javasolt módosítás folytán amott hármas, itten pedig ötös tanácsülésben lesznek elintézendők. Szükségesnek találom megemlíteni, hogy oly államokban, a melyekben a telekkönyvi intézmény, mint a hitelnek és az ingatlan vagyon értékének megbecsülhetlen emeltyűje, a legnagyobb figyelemben részesül, igy különösen Poroszországban már az 1849. január 2-án kelt szabályrendelet értelmében a telekkönyvi ügyek legnagyobb részben kirendeltségek (Deputationen) és illetőleg ezeknek megbizottjai (Grerichtscommissare) által egyes-biróságilag intéztettek el, és csak az úgynevezett nagybirtokokra nézve tartatott fenn a collegialis elintézés módozata ; a most fennálló telekkönyvi rendtartás (Grundbuehsordnung) azonban a collegialis elintézést épen a nehézkes ügymenet gyorsítása szempontjából teljesen mellőzte és a telekkönyvi ügyek elintézését kivétel nélkül egyes-birákra buts, mely czélszeríí törvényhozási intézkedés ott a legüdvösebb gyakorlati eredményekre vezetett. Minthogy pedig a telekkönyvi rendeletek 14. fejezetén alapuló törlési perek az 1881: LIX. törvényczikk 6. §-a által a telekkönyvi hatóságok illetősége alól úgyis elvonattak és a birtok-biróságok illetőségéhez utaltattak, némi kérdés tárgyát egyedül a telekkönyvi rendeleteknek I. része szerint helyt fogható, telekkönyvi kiigazítás és jelzálogi átkebelezés iránti kivételes természetű perek képezhetnék. De én ezen perekre nézve is az egyes-birósági elintézést teljes megnyugvással ajánlhatom ; mert eltekintve attól, hogy ezen perek száma különben is már napról-napra csökken, de az 1886: XXIX. törvényczikk 76. §-ának 11. pontjában foglalt felhatalmazás alapján ugy is intézkednem kell, hogy a telekkönyvi betétek szerkesztését tárgyazó hirdetmény kibocsátása után a telekkönyvi rendeletek I. részén alapuló igények többé bejelenthetők ne legyenek, a jelzett kivételes természetű perek teljes megszűnése tehát már csak idő kérdése, nem forog fenn ok, hogy ezen perekre nézve eltérő törvényhozási intézkedés tétessék és pedig főleg azért, mert a magyar királyi Curia 1886. január 22-én tartott teljes ülésében hozott 29. számú döntvényében irányadólag kimondotta, hogy a telekkönyvi kiigazitási perek az 1881: LIX. törvényczikk 6. §-a alá nem esnek, tehát néma birtokbiróság, hanem kivétel nélkül a telekkönyvi hatóság illetőségéhez tartoznak. Mivel pedig, miként már kifejtettem, a kir. járásbíróságok az 1874: XV. törvényczikk értelmében telekkönyvi hatósági minőségben kivétel nélkül, tehát az emiitett kétnemű perben is, egyesbiróságilag járnak el, ismét nincs ok arra, hogy ugyanazon tárgyú és fontosságú perek a kir. törvényszékek telekkönyvi hatósága alatt eltérő módozat mellett, vagyis tanácsülésben intéztetnek el. És nem hozható fel ellenérvül az, hogy a telekkönyvi kiigazítás és jelzálogi átkeblezés iránti keresetek, mint vitás jogot igénylők, csak contradicorius eljárás alapján dönthetők elemért hiszen a kir. járásbíróságok előtt folyó ily perek is azonos minőségűek és ott is rendes jegyzőkönyvi peres eljárás mellett itéletileg döntetnek el. FŐRENDI IROMÁNYOK. VI. 1884-87. 28
