Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-443
CDXLIII. SZÁM. 181 1881-ben 23j^L%-át, 1882-ben 27|íi, 1883-ban 88 ff, 1884-ben 31**0 és i885-ben 31^o/o-àt tévé. A magyar- és horvát-szlavonországi ingatlanokra adott jelzálogos kölcsönök összege, mely 1881-ben Magyarországon ............. 59.054,282 frtot, Horvát-Szlavonországban 2.685,605 » összesen tehát . . . 61.739,887 frtot tett, 1885-ben Magyarországon 62.453,554 frtra Horvát-Szlavonországban 2.309,299 > összesen . . . 64.762,853 frtra, vagyis az 1885. évi zárszámadás szerint a banknak 1885. évi deczember hó 31-én az egész monarchiában kinnlevö 89.369,213 frtot tevő jelzálogos kölcsönköveteléseinek 73%>-ára emelkedett. - A földbirtokos-osztály érdekeit pedig ezenkívül az által is támogatá a bank, hogy számos földbirtokost és bérlőt már eddig is állandó váltóhitelben részesített, hogy továbbá 47* és 4°/<>-os záloglevelek kibocsátása által a földbirtokosoknak jutányosabb új kölcsönök felvételére és terhesebb régi kölcsönök előnyös convertálására a földbirtokosok által tényleg nagy mérvben fel is használt alkalmat és módot nyújtott. A bank szervezete is praktikusnak és honpolgáraink részéről a bank vezetésére és kezelésére, különösen a hitelnyújtásra gyakorlandó befolyás szempontjából megfelelőnek bizonyult. A bank magyarországi tisztviselőinek száma 1878. óta megkétszereztetek, és az újonnan kinevezettek Magyarországban mindnyájan magyarok és magyarul tudó egyének; a bécsi központi ügyosztályokban is tetemesen növeltetett a magyar tisztviselők száma, sőt a jelzáloghitelosztály főnöke és négy jogtanácsosa a magyar nyelvet tökéletesen biró született magyar. Miután tehát az önálló jegybank felállítása ez idöszerint alig legyőzhető nehézségekbe ütközik, az Osztrák-magyar bank működése pedig eddig teljesen megfelelő volt, végre más közös bank létesitése, melyhez a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok beleegyezése is megkívántatnék, nemcsak felette nagy nehézségekkel, de természetszerűen mellőz hetlen nagy megrázkódtatásokkal is járván, teljesen czéltalan és káros volna, a kormány mellőzve minden más kétséges értékű tervet, nem habozott az iránti elhatározásában, hogy a fenebbi törvényjavaslattal lépjen a törvényhozás elé, melynek értelmében a már kipróbált eddigi állapot, a bankszervezet lényegében épentartása, de többrendbeli fontos és czélszerü, különösen a hitelszükséglet könnyebb kielégítésére czélzó reform életbeléptetése mellett, megfelelő s aránylag rövidnek mondható időre meghosszabbíttatnék. Mielőtt a törvényjavaslat egyes szakaszait indokolnám, részletesen tárgyalni és megvilágítani kívánom az osztrák-magyar bank alapszabályainak azon módosításait, meíyek ez alkalommal javaslatba hozatnak és tulajdonképen ezen törvény legfontosabb részét képezik. E módosítások a banknak 1878-ban törvényesen megállapított szervezetét lényegében változatlanul fentartván, nagyrészt csakis a jelenlegi alapszabályoknak kiegészítését képezik és főleg a bank belszolgálatát szabályozzák, különösen a kormányzó és vezértitkár hatáskörét állapítván meg s írván körül szabatosabban, az eddigi alapszabályokban tapasztalt hézagot pótolják s a dolog természeténél fogva szükségképen kifejlődött tényleges gyakorlatnak felelnek meg, részben pedig épen csak nagyobb szabatosság kedveért felvett styiáris módosítások. A javasolt módosítások másik fontosabb része, főleg a banknak üzletei gyakorlása és pénzeszközei felhasználása tekintetében nyújtandó könnyebbségeket és követelései biztosítására szolgáló intézkedéseket tárgyalja. Ezeket elörebocsátva, áttérek már most az alapszabályok egyes módosított czikkeire. A 22. czikkhez toldott új utolsó kikezdés, mely az általános szokásnak megfelel, indokolást nem igényel.
