Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-426
X3DXXVL SZÁ-lt 9 ponti hatóságok a horvát szöveg mellé még magyar forditást is csatolnak, akkor a horvátszlavón hatóságokra nézve az irányadó eredeti szöveg mindenkor a horvát lesz. A horvátszlavón területen működő közös hatóságok nemcsak helforgalmukban és az egymással való érintkezésekben, hanem ugy az autonom mint a Budapesten székelő központi hatóságokkal való érintkezésben kizárőlag a horvát nyelvet fogják mint hivatalos nyelvet használni.« A lakossághoz irányzott közlemények — szóbeliek, valamint Írásbeliek, — nyomtatványok stb. horvát nyelven adatnak ki. A magyar országos bizottság a horvát-szlavón országos bizottságnak ezen követelését érett és higgadt megfontolás tárgyává tette és azon meggyőződésre jutott, &Qgy # magyar nyelvnek ilyetén kitiltása még abból a sztík körből is, a melyre annak használatát már a magyar országos bizottság amúgy is szorította volt, nemcsak sértő Magyarország önérzetére nézve, de még egyoldalú horvát-szlavón szempontból sem indokolható^ mert a magyar nyelvnek oly mértékben való használata, miként ezt a magyar országos bizottság javaslatba hozta, sem a horvát nyelvnek hivatalos jellemét legtávolabbról sem érintette, sem a horvát nemzetiségnek semmi tekintetben kárára nem vághatott, sőt — miként az eddigi tapasztalás matatja — még egyes, magyarul nem tudó hivatalnokok alkalmazását sem gátolta, mig másfelől a horvát-szlavón részről kivánt kizárólagosság még gyakorlatilag is kivihetetlennek bizonyulna, hacsak Magyarország nem szánja el magát arra, hogy az összes közös ministeriumok valamennyi osztályában, a hol a Horvát-Szlavonországokban működő közös hatóságoktól érkező tigydarabok megfordulnak, nagyszámú horvát fordítókat alkalmaz és ezen közös ministeriumoknál a két nyelvű kezelést be nem hozza, a mi épen oly költséges, mint felesleges, épen oly méltánytalan, mint a közszolgálat menetét megnehezítő és senkinek a világon hasznára nem váló intézkedés volna. Miután mindezek daczára a horvát-szlavón országos bizottság az imént emiitett követelésének elejtésére és a magyar javaslat elfogadására bírható nem volt, nem maradt egyéb hátra, mint a tárgyalásokat íélbeszakitani és a bizottsági tanácskozásokat befejezettéknek nyilvánítani. Ámbár az előadottak szerint a tanácskozások ezen kedvezőtlen kimenetelének nem mi vagyunk okai és ámbár abból Magyarországra, miután nem Ő kezdeményezte ez országos bizottságok kiküldetését, közvetlen hátrány nem háramlik, e sikertelenséget mégis mélyen kell sajnálnunk, mert a magyar korona országainak egyes részei közt netalán felmerülő félreértések megszüntetése mindnyájunknak igen fontos érdekét képezi. Hiszszük is, miszerint a bizottságok működése ez irányban talán még sem volt teljesen meddő, m ejt bebizonyítottuk azt, hogy ezen czél elérése érdekében készek vagyunk elmenni a lehetőség szélső határáig, mi, ha nem is azonnal, de remélhetőleg közel jövőben meg kell, hogy hozza áldásos eredményeit. Ezen nézetek vezették a magyar országos bizottságot, mely már most a maga eljárása feletti bírálatot az országgyűlés mindkét t. házának Ítéletére bízza, meg lévén győződve, hogy azok helyeselni fogják ugy azon előzékenységet, melyet ezen országos bizottság a horvát-szlavón kívánalmak egyik részére nézve tanúsított, mind pedig azon hajthatatlan szilárdságot, melylyel az utóbb említett követeléseket visszautasította. Ezek után kéri a magyar országos bizottság a t. képviselőházat, méltóztassék ezen jelentést tudomásul venni és ezen határozatát — szíves hozzájárulás czéljából — a főrendiházzal is közölni. Budapesten, 1887. évi márczius hó 11-én. Falk Miksa s. &., Széli Kálmán s. h, a» wseágos Htottság előadója. a» orsndgos bixottság mdsodelnölcc. FŐRENDI IROMÁNYOK. VII. 1884—87. 3
