Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-442

CDXLIL SZÁM. 155 Melléklet a é4&. számol irományhoz. A közmunka- és közlekedésügyi minister jelentése, az országgyűléshez, a szigetkamara-rőnaszéki és sugatagi helyi érdekű vasút engedélyokmányának módosítása tárgyában. Tisztelt képiriselőliájs! A máramaros-szigeti sókamaráktól egyfelől Rónaszékig, másfelől Sugatagig vezető keskeny vágányú helyi érdekű vasút építésére és üzletére vonatkozólag 1883. éri február hó 24-én kiadott engedélyokmány 21. §-ában azon határozmány foglaltatik, miszerint >az adó, bélyeg és illeték fizetése tekintetében a kincstár és az engedélyes közt létrejött szerződés az irányadó.« A kérdéses szerződés 13. pontja pedig, melyre az engedélyokmány utal, akkép szól, hogy >a két vasút építéséből és üzletéből kifolyó adókötelezettség és bélyeg-illeték a vállalkozót terheli.« Ekként a szóban forgó vasutak kizárattak azon pénzügyi kedvezmények élvezetéből, melyek helyi érdekű vasutak részére az 1880: XXXI. t.-cz. 5. §-a értelmében a kormány által engedélyezhetők. Ez intézkedés abban találja magyarázatát, hogy a kamara-sugatagi, illetve rónaszéki vonalak kezdetben, mint tisztán sószállitásra berendezendő iparvasutak terveztettek, minél fogva a kincstár és a vállalkozó közt létrejött fenti épitési szerződésben az adómentességi kedvezmény kizárandó volt. Kívánatos lévén azonban közgazdasági szempontból, hogy a szóban forgó vonalak, ha már kiépülnek, a közforgalomnak is szolgálatot tegyenek, a kérdéses vonalak a helyi érdekű vasutakról szóló 1880: XXXI. t.-cz. alapján engedélyeztettek; miután azonban ez a körülmény a vállalkozó és a kincstár közt az építés iránt korábban létrejött szerződési viszonyt a vállalkozó szempontjából nem alterálhatta, midőn az engedélyokmány neki, mint a közforgalmú helyi érdekű vasút engedélyesének saját nevére kiadatott, — nehogy a vállalkozó 20*