Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.
Irományszámok - 1884-426
4 CDXXVI. SZÁM. II. Melléklet a 426. számú irományhoz. A horvát-szlavón ügyekben kiküldött magyar országos bizottság jelentése. Midőn a magyar országgyűlés mindkét háza a ministerelnök úr indítványára azon országos bizottságot kiküldeni méltóztatott, melynek ezennel szerencséje van a maga jelentését beterjeszteni, egyszersmind szabatosan körülirta annak hatáskörét akként, hogy ezen országos bizottság, „a horvát-szlavon-dalmátországi országgyűlés országos bizottsága által előterjesztendő ügyeket a nevezett társországok küldöttségével megbeszélvén, igyekezzék a fennálló kiegyezési törvény alapján minden netalán fölmerülhetett félreértést elenyésztetni, és tárgyalásának eredményéről az országgyűlésnek jelentést tenni". Az országgyűlés mindkét t. házának ezen határozata világossá tette azt, hogy ezen országos bizottságnak feladata egészen más, mint a milyen volt azon országos bizottságoké, a melyek előbbi alkalmakkal ugyancsak a horvát-szlavón országokat illető ügyek tárgyalására ki lettek küldve. Akkor ugyanis arról volt szó, hogy az egyik vagy másik tekintetben megváltozott körülmények következtében, a Magyar- és Horvát-Szlavonországok közt fennálló kiegyezési törvények egyik vagy másik pontja módosittassék, vagy pedig arról, hogy oly tárgyakra nézve, melyek ezen kiegyezési törvények szerint mindig csak bizonyos időtartamra rendeztetnek, ezen idő lefolyásával az egyezkedés megújittassék. Ugy az egyik, mint a másik esetben a magyar országgyűlés által kiküldött országos bizottságnak feladata az volt, ezen tárgyalások alkalmával és az azoknak folytán hozandó törvényekben Horvát-Sziavonországok igényeivel és érdekeivel szemben Magyarországnak igényeit és érdekeit megvédeni és lehetőleg helyreállítani az egyensúlyt azon engedmények közt, melyek az egyetértés létrehozása érdekében mindegyik fél részéről szükségesekké váltak. A jelen országos bizottságnak feladata egészen más volt. Ott nem az forgott szóban, — sőt az emiitett országgyűlési határozat értelmében egyenesen ki volt zárva — hogy a fennálló kiegyezési törvények bármely pontja módosittassék, másfelől pedig nem oly intézkedésekről volt szó, melyek a törvényben előre megállapított határidő leteltével megújitandók, hanem szó volt egyedül a fennálló és változatlanul fentartandó kiegyezési törvények egyes határozmányainak a horvát-szlavón országgyűlés nézete szerint a törvénynyel Össze nem egyeztethető alkalmazásáról, illetőleg az e tekintetben felmerült panaszoknak, a mennyiben jogosultak, megszüntetéséről, a mennyiben pedig nem jogosultak, a fenforgó félreértések elenyésztetéséről. A magyar országos bizottság tehát a maga részéről semmiféle kivánatokkal vagy követelésekkel nem lépett fel, hanem csak a horvát-szlavón követelések és kivánatok megvizsgálására kellett szorítkoznia, a miből természetszerűen folyik az, hogy Magyarország még a legkedvezőbb
