Főrendiházi irományok, 1884. VII. kötet • 426-479. sz.

Irományszámok - 1884-437

106 CDXXXVILSZÁM, Mindazonáltal az érvényben levő ügyvédi rendtartás némely oly intézkedést tartalmaz, melyek elodázhatlan kötelességemmé teszik, hogy addig is, mig az új javaslatot előterjeszthetem, az égető hiányok törvényhozási utón leendő orvoslásáról gondoskodjam. Kötelességem ez annál is inkább, mert az 1874: XXXIV. t.-cz. 105. §-ára vonatkozó egy interpellatióra adott válaszomban a képviselőházban ígéretet tettem, hogy — a mennyiben az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslatot még ezen országgyűlés elé nem terjeszthetném — novella előterjesztéséről fogok gondoskodni. Ezen javaslat csakis az 1874: XXXIV. t.-cz. két szakaszát, a 67. és 105. §-okat helyezi hatályon kivül és tartalmaz helyettük újabb intézkedéseket. A javaslat 2. §-a azon méltányos és jogos követelménynek felel meg, hogy miként a biró ságok eddig, ugy a közigazgatási hatóságok és ezek közegei is ezentúl joggal bírjanak a tárgyalásnál és ülésekben elkövetett rendetienkedések, továbbá a szóval használt illedelmetlen és sértő kifejezések miatt 10 forinttól 100 forintig terjedhető birságot, mint rendbüntetést, a fél képviseletében eljáró ügyvéd ellen alkalmazni. Ezen jogkör nélkül a bíróság és egyéb közhatóságok hatályos eljárásának egyik legfőbb biztositéka, a hatósági tekintély és tárgyalási rend fentartásának érdeke, súlyosan veszélyeztetnék Azonban a mily szükséges a közhatóságok és közegei ellen közvetlenül intézett sértegetések nyomban követő megtorlásának jogát biztosítani : ép ugy gondoskodni kell arról is, hogy az ügyvédi képviselet és védelem-szabadság érdekei e mellett a legcsekélyebb sérelmet se szenvedjék. Ezen kívánalomnak felel meg a javaslat, midőn kimondja, hogy a fél képviseletében eljáró ügyvéd ellen a föntiek miatt lehet ugyan rendbüntetést alkalmazni, lehet fegyelmi eljárást, sőt a mennyiben az eset súlyosabb természetű — bűntett vagy vétség miatt bűnvádi eljárást is indítani — de az 1879: XL. t.-cz. 46. §-a a fél képviseletében eljáró ügyvéd ellen nem alkalmazható. A mily általános megnyugvást kelt az, hogy a közhatóságok és hivatalosan eljáró közegei az ügyvédek által ellenük a tárgyaláson és ülésben szóval használt sértő kifejezéseket vagy elkövetett rendetlenkedéseket a megfelelő felébb vitel fentartása mellett rendbüntetéssel nyomban megtorolhassák : ép oly kevéssé lehet megnyugtatónak találni azt, hogy a beadványokban vagy a tárgyalás körén kivül használt — tehát a hatósági tekintély és rend érdekeit nem oly közvet lenül megtámadó — sértő kifejezések birája maga a sértett hatóság legyen; és hogy — a bűntett vagy vétség esetét természetesen kivéve — az ügyvéd által beadványaiban vagy a tárgyalás körén kivül használt sértés megtorlása, az erre nézve épen az ügyvédi védelem-szabadság megóvása szempontjából legmegfelelőbbnek mutatkozó fegyelmi eljárás mellőzésével, más hatóság esetleg a közigazgatási hatóság hatáskörébe utaltassék. A törvényjavaslat ennélfogva, azon elv által is vezéreltetve, hogy ott, hol a közhatóság tekintélyének érdeke a nyomban eszközlendő megtorlás jogát mulhatlanul meg nem kívánja; a sértett hatóság önbiráskodási joga lehetőleg mellőztessék, azon ügyvédet, a ki meghatalmazotti minőségében a bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz intézett beadványában, illetve a tárgyalás körén kivül sértő kifejezéseket használ, az 1879: XL. t.-cz. 46. §-a alkalmazásának kizárásával, fegyelmi vétség miatt, illetékes fegyelmi bírósága által íenyitendőnek mondja ki. Nem szenved ugyan kétséget, hogy a fegyelmi bíróság épen az ügyvédi kar jól felfogott dérekében kellő megtorlás nélkül nem fogja hagyni azon ügyvédet, a ki tiszteletlen, illetlen magaviseletével az ügyvédi kar tekintélyét és a karra nézve annyira fontos közbecsülést gyön-