Főrendiházi irományok, 1884. VI. kötet • 340-425. sz.

Irományszámok - 1884-409

268 GDIX, SZÁM. vényhatóságai a szóban forgó törvény 50. §-ának változatlan fentartását, óhajtják ezen törvényhatóságok egyhangúlag kifejezett nézete szerint a kérdéses intézkedés az iparos-osztály érdekét védi a nélkül,, hogy az a fogyasztó közönségnek hátrányára volna. Ezzel ellenkezőleg Abauj Torna, Alsó-Fehér, Bars, Békés, Besztercze-Naszód, Csik, Esztergom, Győr, Háromszék, Kolozs, Liptó, Maros-Torda, Sopron, Szilágy, Szolnok-Doboka, Tolna, Torda-Aranyos, Turócz, Udvarhely megyék valamint Debreczen és Hódmezővásárhely városok a heti vásárok látogatását megszorító intézkedésnek hatályon kivül helyezését kérelmezik, szerintük ez intézkedés egyaránt káros levén az iparos-osztályra nézve, a mely eddigi életmódjától — a szomszédos heti vásárok látogatásától s árúczikkeinek forgalomba hozatalától — az által megfosztatott, valamint a fogyasztó közönségre nézve is, a mely a sérelmes intézkedés folytán — a heti vásárok az iparosok által fel nem kerestethetvén, vagy a helyben lakó csekély számú iparosokra, vagy pedig, a mi szerintük még hátrányosabb, távolabb eső városok piaczainak felkeresésére vannak utalva. Arad, Bihar, Csongrád, Fogaras, í ajdu, Hont, Jász-Nagykun-Szolnok, Fejér, KÍs-Küküllő, Máramaros, Nagy-Küküllő, Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegyék, valamint Arad és Kolozsvár városok, végre az illető lörvényczikknek a hetivásárok látogatására vonatkozó intézkedését módosíttatni kivanják, a mi különben azonosnak tekinthető a jelenleg fennálló intézkedés hatályon kivü helyezésével. Ezen törvényhatóságok közül többen a házi-iparczikkeken-kivül némely más iparkészit menyeknek is szabad árulását tartják megengedendönek, többen a tilalmat az illető járás területén lakó iparosokra nézve megszüntetni kivánják és többen az iránt kérelmeznek, hogy engedtessék meg a heti vásárokon oly iparkészitményeknek szabad árulása, a melyek az illető községben lakó iparosok által épen nem, vagy a község lakosainak szükségletét ki nem elégítő mennyiségben vagy minőségben készíttetnek. Van olyan törvényhatóság is, a hol az egyik iparhatóság a törvény illető rendelkezésének változatlan fentartását, a másik pedig annak hatályon kivül helyezését hozza javaslatba. A főváros törvényhatósága pedig kijelentette, hogy a fennálló törvénynek fentartása vagy eltörlése sem a fővárosban lévő iparosokat, sem a fogyasztó-közönséget nem érdekli. A kereskedelmi és iparkamarák véleménye a fenforgó kérdésre nézve szintén megoszlott s míg 5 kereskedelmi és iparkamara a törvénynek változatlan fentartását javasolja, 7 kamara az eltörlés, illetőleg módosítás mellett nyilatkozik. A most részletezett jelentésekből kitűnik egyfelől az, hogy az idézett 50. §. utolsó kikezdésének módosítása a törvényhatóságok nagyobb részének területére nézve szükséges, másfelől pedig és főleg az, hogy az ország különböző részeiben az iparosoknak, valamint a fogyasztóközönségnek érdekei különbözők lévén, azokat ugyanazon egy törvényes intézkedés által kielégíteni nem lehet. E szempontok oly intézkedést tesznek szükségessé, a mely lehetővé tegye, hogy ott, a hol azt az iparos érdeke megkívánja, a most fennálló törvény által nyújtott védelem továbbra is fentartható legyen, ott pedig, a hol a törvény jelenleg érvényben levő intézkedése akár a fogyasztó-közönségnek, akár az iparosoknak érdekeit sérti, mód nyujtassék arra, hogy mindkét fél méltányos kívánalmai teljesíttessenek. A javaslat 2. §-a a felvidéki vándorló kereskedők eddigi jogának fentartására vonatkozik. A felsővidéki házalók ugyanis nem tisztán házalással foglalkoznak, hanem régi kiváltságuk folytán a heti vásárokon kocsikról és sátorok alatt voltak jogosítva árúczikkeiket eladni, mely joguk az ipartörvénynek idézett §-a alapján több helyen meg volt támadva. Miután ezen eladási jog a szegénysorsú felvidéki lakosok keresetforrását képezi és annak minden átmenet