Főrendiházi irományok, 1884. VI. kötet • 340-425. sz.

Irományszámok - 1884-392

CCCXCII. SZÁM. 141 a bűnvizsgálatok meghiúsítását megakadályozni, — a kevésbé romlott és fiatalabb egyéneket a megrögzött és visszaeső gonosztevők befolyásától megóvni s a letartóztatottakat rendszeres és folytonos munkáltatás által a tétlenség erkölcs-emésztő hatásától megmenteni csak ritka esetekben lehet. Közigazgatási fogdáink majdnem teljesen hiányoznak, ugy hogy a jelentéktelen kihágások miatt rendőrileg elitéltek is legnagyobbrészt s az 1879. évi XL. t.-cz. 18-ik §-ának ellenére a kir. bíróságok fogházaiban s néha a helyszűke miatt nagyobb bűnösök társaságában vannak elzárva. Ezen állapotok megszüntetését a józan gondolkozás és a letartóztatási intézetek rendeltetésének helyes felfogása sürgetőleg követeli. E bajokon az államkincstár terheltetése nélkül hathatósan segíteni feladata a jelen törvényjavaslatnak. Föntebb kimutatni iparkodtam, hogy az országos rabsegélyző- és javitó-intézeti alap a mellett, hogy eredeti feladatának a jövőben is akadálytalanul megfelelhet, jövedelmeinek egy részét nélkülözheti. Hová fordíthatnánk azt indokoltabban, mint a letartóztatási intézetek fent vázolt hiányának pótlására. A rabok segélyezése a büntetési rendszernek legutolsó mozzanatát képezi, kettős és biztosabb lesz ennek is a haszna, ha a letartóztatási intézetek falai között a büntetés alsó fokozatait ugy, mint a szigorú elkülönítést s utóbb a társas és rendszeres munkáltatást következetesen végrehajtjuk s ez által a büntetést érezhetőbbé s arányosabbá, a bűntettest magát pedig a felvilágosításra és megjavításra fordított törekvéseknek befogadására hajlandóbbá tesszük. Nem idegen, hanem nagyon is rokon természetű és okozati összefüggésben álló czél tehát az, a melyet a rabsegélyző- és javitó-intézeti alap jövedelmeinek fölöslegével a jelen törvényjavaslat utján elérni óhajtok. Végül nem hagyhatom említés nélkül, hogy letartóztatási intézeteink gyökeres megjavítása évek hosszú során át oly nagy áldozatokat kivan meg, hogy azokat legalább nagyobb részben az adózó polgárok vállairól levenni kötelességemnek tartom. E körülmény, valamint a remény, hogy a törvényhozás jelen javaslatomat elfogadja, indítottak arra, hogy már az 1887. évi állami költségelőirányzatba sem vettem fel oly összegeket, a melyek kizárólag a fentebbi minőségű építkezési czél okra szolgálnának. Részletes indokolás as 1. §-ho#. Miután az 1878. évi V. t.-cz. 27. §-ának azon rendelkezése, hogy a pénzbüntetések egész összege, valamint az ugyanazon törvényczikk 61. §-a alapján elkobzott tárgyak értéke csorbítatlanul fordittassék rabsegélyezési és javitó-intézeti czélokra, a jelen törvényjavaslat által lényegesen módosul : azért ez már a bevezetésben is kimondatik s annak helyébe egészen új szöveg állíttatik. Az 1. §-ba a pénzbüntetés hováforditása tekintetében külön rendelkezést tartalmazó törvényekre való tekintettel felvett kivétel azért szükséges, mert az 1880. évi XXXVIÍ. t.-cz. 5. §-a oly törvényszakaszokat is érvényben tartott, a melyek a pénzbüntetéseknek másnemű