Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.
Irományszámok - 1884-317
CCCXVII. SZÁM. 337 mutatkoznék, hogy a kiegyenlités már most megtörténjék s ne halasztassék az el az 1885-iki zárszámadások idejére, a mikor is a kiegyenlités az egész hátralékos követelésekre nézve együtt legczélszerűbben volna keresztülvihető, — az állami számvevőszék kötelességének tartja megjegyezni: hogy a kiegyenlités kifogás nélkül csakis az átmeneti kezelés 2-ik tétele alatt foglalt kiadásra 1.356,732 frt 81 krra vonatkozólag történhetik meg, — a 3-ik tétel a), 6), c) pontjai alatt foglalt 305,224 frt 95Va kr. összegből azonban csak 85,061 frt 46 kr. erejéig, minthogy a fenmaradt 220,163 frt 497* kr., mint valódi levétel a pénzügyi tárcza átmeneti bevételei 5. czíme alatt már számba lett véve. II. Az 1885. évi budapesti országos kiállitás költségeinek fedezésére előlegképen kifizetett összegek nem, a mint a ministertanács észrevételeiben jelzi, csak 1885. év végéig, hanem az 1883. évi XII. törvényczikk 4. §-a értelmében legkésőbb 1885. év végéig fizetendők vissza. E szó »legkésőbbe »végéig« azt a következtetést engedi, hogy téritmények elszámolása már 1884. évben teljesíthető és miután a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minister úr ennek megfelelőleg az 1883. és 1884. évben tényleg kiszolgáltatott előlegeket, azaz 308,431 forintot már 1884. évben mutatta ki a pótkezelési kimutatásban (zárszámadásban), mint bevételi elöirdst, az állami számvevőszék mulasztást vélt volna elkövetni, ha tekintettel az 1882. évi május 19-én, illetve június 6-án létrejött országgyűlési határozatra, mely szerint: > a költségvetési törvény és az azt kiegészítő póthitel-törvények keretén kivül a kormány által különös felhatalmazás alapján eszközölt kiadások és bevételek, habár azok a felhatalmazást nyújtó törvényben számszerűleg megállapítva nem is volnának, a zárszámadásokban a költségvetési törvény hasonló természetű kiadásai és bevételei között az utalványozásnak (tehát bevételeknél a számvitel fennálló szabályainál fogva az előírásnak) megfelelő előirányzattal, mint előirányzat szerinti összegek számolandók el«,— tekintettel, ismétlem, az országgyűlési határozatban foglalt ezen utasításra, mulasztást vélt volna elkövetni, ha a földmivelési ministemek saját zárszámadásában felvett ezen előírását a megfelelő előirányzati összeggel el nem látta volna. Különben, bár miként döntessék is el a szóban forgó kérdés, az egy bizonyosnak látszik, hogy az országos kiállitás ismeretes pénzügyi eredményei után itélve, a mennyivel kevesbítjük az 1884-iki kedvezőtlen eredményt, ugyanannyival kell nevelnünk az 1885-ikit. Végre kérem Nagyságodat, hogy a mennyiben a ministertanács észrevételei a képviselőházhoz lettek benyújtva, az állami számvevőszéknek jelen indokolását is a képviselőház tudomására juttatni szíveskedjék. Fogadja Nagyságod kiválő tisztéletem nyilvánítását. Budapesten, 1886. évi február hó 24-én. Gajzágő Salamon s. k. Nagyságos Prileszky Tádé úrnak, a képviselőház zárszámadási bizottsága Elnökének Budapesten. FŐRENDl'IROMÁNYOK. V- 1884—87.. 43 v
