Főrendiházi irományok, 1884. V. kötet • 300-339. sz.

Irományszámok - 1884-313

174 CCCXIIL SZÁM. Ezen majdnem félreismerlietlen fogalom és czél daczára nem csak több első, hanem a felsőbb bíróságoknál is előfordultak esetek, — hogy az oly személyek által, eredeti érvénytelenség alapján inditott törlési kereseteknek is hely adatott, a kik épen ugy, mint a megtámadott telekkönyvi tulajdonos az előbb telekkönyvi tulajdonossal szerződtek, de tulajdonjogi bekeble zés kieszközlésével a megtámadott alperes által az osztrák polgári törvénykönyv 440. §-a sze­rint megelőzve lettek, sőt a törlési perben hozott Ítéletben a jogtalanul törlést kérők részére egyúttal a tulajdonjog is megítéltetett. Ily eljárás a törlési pernek fenn ecsetelt jogi természetével már akkor is merőben ellen­kezik, ha a törlés egy nyilvánkönyvi joggal nem biró személy keresete folytán rendeltetik el; de a helytelenség meghalmozódik a tulajdonjognak megítélése által; mert 1. a törlés által feléled az előzőnek nyilvánkönyvi joga, ez utóbbinak perbe idézése nélkül tehát ugyanennek feléledt jogát másnak odaitélni képtelenség; de az előző, vagyis az, kinek nyilvánkönyvi joga a törlés által feléled, a tkvi rendelet 150. §-a szerint a törlési perbe nem is idézhető. % A telekkönyvön kivül álló szerződő fél a megtámadott nyilvánkönyvi jogosulttal semmi­féle jogügyleti viszonyban nem állván, ez ellen csak roszhiszeműseg esetében léphet fel éa ekkor is kereseti kérelme csak oda irányulhat, hogy ez neki a roszhiszemtíleg szerzett tulajdon­jogot átengedni tartozzék. 3. Ha a nyilvánkönyvön kivül álló személy van oly helyzetben, hogy szerződési jogát az előző és a roszhiszemű nyilvánkönyvi jogosult ellenében kimutatni képes, akkor ismét képte­lenség, sőt a telekkönyvi rendelet szabályaiba ütközik, a törlést és a tulajdonjognak megíté­lését is kérni, mert a telekkönyvi szabályok értelmében, ha a telekkönyvi tulajdonos vál­tozik, az előbbi tulajdonos nem töröltetik, hanem az új tulajdonos a B. lapon egyszerűen bejegyeztetik. Ily helytelen felfogásoknak megszüntetése és egyöntetű eljárás elérése végett a telek­könyvi rendeletnek 148. §-át pótolni, illetve annak intézkedését értelmezni kellett. Harmadik nyilvánkönyvi jogosultak a telekkönyvi rend. 150. §-a értelmében szerzett nyilvánkönyvi jogaik tekintetében 3 éven át mindig bizonytalanságban vannak, mert ha előzőjük telekkönyvi joga az érintett idő alatt eredeti érvénytelenség miatt megtámadtatik és annak érvénytelensége kimutattatik, az ő jogaik is menthetlenül törültetnek. Ezen a telekkönyvi publici­tást korlátoló időszak tehát akkor, a midőn a nyilvánkönyvileg érdekelt, a bekeblezésrŐl sza bályszerűleg értesíttetett, épen a publicitás szempontjából leszállitandó, mivel semmi ok sincs ilyenkor arra, hogy a kellőleg értesített nyilvánkönyvi jogosultnak 3 év adassék annak meg­gondolására: vájjon akarja-e a telekkönyvi rend. 148. §-án alapuló törlési keresetet megindítani vagy sem és addig az azon bekeblezésre vonatkozó további bejegyzések folytonos bizonytalan­ságban lebegjenek. Ha az értesitett nyilvánkönyvi jogosult az ellene elrendelt bekeblezést érvénytelemiek tartja, elegendő ideje van megtámadási szándékát 15 nap alatt bejelenteni és magát a törlési keresetet 60 nap alatt benyújtani, azontúl harmadik személyek nyilvánkönyvi jogai — a rósz­hiszeműséget kivéve — megtámadhatlanokká válnak. A 73. és 74. §-okhoz. A 68. §-ban a telekkönyvi rendeletek 121. §-ának módosítását javasolom ugyan, de ez által a szerzett jogok telekkönyvi keresztülvitele véleményem szerint megnehezítve nem lett, mert a javaslat csakis oda irányul, mint már kifejteni bátor voltam, hogy a telekkönyvi keresz­tülvitel avatatlan egyénekre ne bizassék, a mi által a felek is gyorsabban fognak czéljuk­hoz jutni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom