Főrendiházi irományok, 1884. IV. kötet • 241-299. sz.
Irományszámok - 1884-281
CCLXXXI. SZÁM. 247 Nézetem szerint azonban az eddigi tapasztalat a végleges és állandó ügyforgalom megállapítására nem elegendő; egyfelől, mert feltehető, hogy a bíróság működése, miután a követendő eljárásra és elvekre nézve már megállapodásra jutott, jövőre nézve könnyebb lesz, mint volt a működés megkezdésének első idejében, s másrészt, mert a biróság döntvényei közzététetvén, azok kétségtelenül ugy a közönségre, mint főleg az alsóbb közegek eljárására oly szabályozó befolyást gyakorolnak, hogy e hatás folyományaként a felebbezések száma remélhetőleg apadni fog. Tárgyalás folyik ezenkívül a biróság munkamennyiségének egyéb módon való csökkentése s jelesül oly administrativ intézkedések megtétele irént, melyek a pénzügyi közegek eljárását irányítván, a biróság teendőit is lényegesen megkönnyitendik. Végre pedig a legutóbb megalkotott törvények óta az illeték kezelése körül észlelt hiányok orvoslására törvényjavaslatot szándékozom benyújtani, mely által a felebbezett ügyek száma esetleg szinte lényegesen csökkenni fog. Csak ezen tárgyalás, illetve teendő intézkedések eredményéhez képest leszek azon helyzetben, hogy az akkor mutatkozó munkamennyiséghez képest végleges szervezés iránt javaslatot tegyek, s azért a törvényjavaslat első szakaszában arra kérek felhatalmazást a törvényhozástól, hogy a bírói létszám törvényhozási megállapítása iránti előterjesztésemet 1888. július hó 1-éig elhalaszthassam. Ezen ideig a biróság működésének hatása már biztosabban lesz megitélhető s másrészt az 1887—89-iki három évi időszakra szóló újabb egyenes adókivetések elleni felebbezések határideje is lejárván, a biróság állandó ügyforgalmára is alaposabb következtetés lesz vonható. Grondoskodni kell azonban arról, hogy addig is az ügymenet az adózók s az államkincstár kárára fenn ne akadjon. Ezt czélozza a javaslat 2. §-a, mely szerint a bírák száma hárommal szándékoltatik szaporittatni; hogy a bírák részére nem az eddig megállapított ctvriai birák rangját é« javadalmazását hozom javaslatba, arra az erre szükséges csekélyebb költségen kívül a következő okok vezéreltek : Az állandóan alkalmazott bírák száma az 1888-ban bekövetkezendő végleges szervezés alkalmával esetleg csekélyebb is lehet és ez esetben az államkincstár nagyobb megterheltetésével jár a 4 és 5,000 forinttal javadalmazott tisztviselők ellátásáról gondoskodni, mintsem ha azok egy része 3,000 frtnyi javadalmazással van ellátva; továbbá a biróság elnöke azon előterjesztésében, melyet a biróság végleges szervezése ügyében hozzám benyújtott, azon indítványt tette, hogy a pénzügyi közigazgatási bíróságnál alkalmazott birák fizetése 3 fokozatban állapittassék meg 5,000, 4,000 és 3,000 frtban; azon esetre, ha a törvényhozás a végleges szervezés alkalmával magáévé teszi ezen nézetét, annak a jelenlegi szervezés nem állja útját, ez oknál fogva tartottam helyesebbnek az intézkedést akként kezdeményezni, hogy a jelenleg kinevezendő birák illetményei 3,000 frt fizetés és 500 frt lakpénzzel legyenek megállapítva, vagyis oly Összegben, mint mennyi a királyi tábla bíráinak jár. Kimondandónak vélem azonban a törvényben azt, hogy ezen birák az előbb kinevezett birákkal a kisebb fizetés és rang kivételével mindenben egyenjogúak s hogy az 1883 : XLIII. törvényczikknek a bírákra vonatkozó összes határozmányai rajok nézve is alkalmazandók, végre, hogy üresedés esetén a curiai birákkal egyenrangú birákká való előlépésre törvénynyel biztosított igényök van. A pénzügyi közigazgatási biróság személyzetének javasolt szaporítása folytán előálló költségtöbbletet az alábbi Összeállítás mutatja:
