Főrendiházi irományok, 1884. IV. kötet • 241-299. sz.
Irományszámok - 1884-259
CCLIX. SZÁM. , \m Azon esetre, ha az engedélyezett vállalat három kocsi-osztályt rendezne be, a legmagasabb osztályra 6 kr. díjtétel szedhető. E díjtétel koesikölcsönzés esetében az I~sŐ rendű vonalokon használt IIod osztályú kocsikra is alkalmazható. Uti podgyásznál, mely 10 kilogramm súlytételekre és gyorsárúnál, mely 8 kilogrammnyi súly tételre fölfelé kikerekíthető, minden 10 kilogramm podgyászért kilométerenként 0.« kr., 100 kilogramm gyorsárúért pedig kilométerenként 4. 8 kr. számíttatik. Szabad súly nem követelhető. b) Az árúk szállítására nézve legmagasabb árszabási tételként megállapíttatik 100 kilogramm és 1 kilométerenként és pedig az I-ső darabárú osztályban 0. 92 kr., a Il-ik mérsékelt darabárú osztályban Ö. 66 kr. ; — és a terjedelmes árúk után 1. 18 krajezár ezüstben. A kőszén, vaskő, só, tűzi és épületfa, trágya, kő, mész és tégla, teljes kocsirakodásoknál 100 kilogramm és kilométerenként legfeljebb 0. 52 krajezárért ezüstben szállitandók. A kocsirakományokban feladásra kerü ő egyéb árúkra nézve a mérsékelt darabárú osztály fentebbi tétele szolgál maximális díjtételként. Az árúk osztályozása s a többi szállítási határozmányok tekintetében, valamint a kezelési és mellékilletékek, s végül a hullák, hintók, élő állatok, külön vonatok stb. viteldíjai tekintetében is a m. kir. államvasutak vonalain fennálló határozmányok és szabályok alkalmazandók. Mihelyt az engedélyezett pálya tiszta jövedelme 3 egymást követő éven át a befektetett tőke 7 százalékát meghaladja, jogában álland a kormánynak a díjszabásokat az engedélyesek meghallgatása mellett megfelelőleg leszállítani. Azon esetre, ha a törvényhozás a viteldíjakat az összes vasutakra nézve szabályozná, e szabályozás ezen vasútra is érvényes leend. 14. §. Az engedélyeseknek megengedtetik, hogy a szedendő vitel- és fuvardíjakat belföldi ezüstpénzben számítsák, olyképen, hogy az árkelet tekintetbevételével járó illetékeket országos értékben tartoznak elfogadni. 15. §. A 13. §. értelmében meghatározott árszabások az engedélyesek által időközben leszállíthatok, egészben vagy csak a tárgyak egyes nemeire, az egész vonal hosszában vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik vagy mindkét irányban, minden szállítási távolságra egyenlően, vagy növekvésük esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak háromhavi alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakomány-vállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszállításban vagy más kedvezményekben részesül, ezekben részesíteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék. Mindezen kedvezmények színleges díjvisszatérítés (refactia) alakjában sem járhatnak. 16. §. Az élelmi szereknek a belföldön beállott rendkívüli drágasága esetére joga van a kormánynak azok fuvarbérét a drágaság tartamára a maximai árszabás feléig leszállítani.
