Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-123
CXXIII. SZÁM. 81 foglalkozásra s ebből viszonylag jelentékenyebb jövedelemre is tehet szert. Miért is helyesebbnek látszott az altisztek és szolgák özvegyeinek nyugdíját az átalános szabálytól eltérőleg, de a tisztviselői özvegyek átlagos nyugdíjának megfelelŐleg a férj fizetésének egyharmadában megállapítani. A család a kedvezőbb ellátáson kivül még azon előnyben is fogna részesülni, hogy a családfőnek halála után, még pedig kivétel nélkül, halt meg legyen az'tényleges szolgálatban, vagy nyugalmazott állapotban, temetkezési járulékban fog részesittetni. A fennálló szabályok szerint temetkezési segélyt csak oly 'özvegy kaphat, kinek férje tényleges szolgálatban halt meg, és kinek nyugdíjba beszámitható 630 írtnál magasabb fizetése nem volt. Tekintettel, hogy a mostani nehéz életviszonyok között még a magasabb rangú tisztviselő sem birja fizetésének, bár parányi részét is, megtakarítani, s beállott utolsó betegségénél családja rendesen annyi pénz fölött sem rendelkezik, hogy betegségének költségeit fedezhesse, a temetésre fordítandó költség már csak adósság útján teremthető elő. A férj, illetőleg apa halála után a hátramaradott család ennélfogva azonnal véginségre jut. Hogy a tisztviselő halála után családja legalább annyi pénzzel rendelkezzék, hogy a családfőt állásához képest tisztességesen eltemethesse, s ne kelljen azonnal adósságba merülnie, vagy ha a hosszadalmas betegség folytán a hitelnek minden kútforrása kimerült, könyöradományokat igénybe venni, a törvényben azon határozat vétetett fel, hogy jövőre minden tisztviselő hátramaradott özvegye vagy árvája kivétel nélkül részesittessék temetkezési járulékban, még pedig a tényleges szolgálatban elhalt legutóbbi fizetése, a nyugdíjazott állapotban elhalt pedig nyugdíja alapján, mert a legtöbb esetben a fizetés vagy nyugdíj képezvén az állami alkalmazottak egyedüli jövedelmi forrását, társadalmi igényök is ezekhez arányul. A temetkezési pótlék 3 fokkal javasoltatik : a nyugdíjba beszámitható fizetésnek, vagy a kiutalványozott nyugdíjnak, ha az i,000 forintot meg nem haladott, 3 havi, ha 1,000 forintot meg, de 3,000 forintot meg nem haladott, 2 havi, ha 3,000 forintot meghaladott, 1 havi Összegével. Ezen fejezet egyes szakaszainak közelebbi indokolásául szolgáljanak a következők. A 34. §. az özvegyekre és árvákra nézve azon foelvet állítja föl, hogy csak oly alkalmazottak özvegyei és árvái tarthatnak igényt állandó ellátásra, kik legalább Öt éven át, s az esetben, ha előhaladtabb korukban korengedély mellett nyertek alkalmazást, legalább tiz évig szolgáltak. Ezen kivül ugyanez a szakasz a most érvényben levő nyugdíj szabályok határozmányainak megfelelőleg megállapítja, hogy a nőnek, hogy igényjogosultnak tekintessék, a férjjel együtt kell élnie, erkölcsös életet kell folytatnia s a házasságnak a nyugdíjazást megelőzőleg kellett köttetnie. A jelenleg fennálló szabályok értelmében a férjnek legalább tíz szolgálati évet kell betöltenie, hogy özvegye nyugdíjképes lehessen. Az özvegyekre és árvákra nézve méltányosnak látszik a feltételkép kikötött szolgálati időt 5 évre leszállítani, mert azok, kik 5—10 szolgálati év közben halnak el, jobbára kisebb javadalmazása alkalmazottak, kik özvegyeiket minden anyagi támasz nélkül, gyermekeiket pedig oly. zsenge korban hagyják hátra, melyben ezek az ellátásra leginkább rászorulnak. Minthogy az ily korán elhunytak száma viszonylag csekély s a nyugdíj és gyermeki ellátás alapjául szolgáló illetmény sem magas, ezen humánus rendelkezés nem fog az államkincstár jelentékeny megterheltetésével járni, s e mellett oly méltánylást érdemlő esetekben fogja a hátrahagyott család megélhetését biztositani, melyekben eddig is többnyire kegyelmi utón kellett annak nyomorát enyhíteni. Azokra nézve, kik előhaladtabb korukban korengedély mellett nyernek alkalmazást, nem FÓEENDI IROMÁNYOK. II. 1884—87. 11
