Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-123
CXXIIL SZÁM. 65 Az állami nyugdíj ügyének szabályozását ezen anomáliák megszüntetésén kivül sürgősen követelik alkotmányos és közszolgálati szempontok is. A törvényjavaslat intézkedései négy irányban kedvezőbbek a most érvényben levő nyugdíjszabályoknál. Ugyanis : 1. Kedvezőbb nyugdíjellátásban részesülnek maguk az állami alkalmazottak, mert fizetésüknek magasabb százalékát kapják nyugdíj fejében, mint a minő nyugdíjban jelenleg részesülnek, ha köteles szolgálati idejök kitöltése előtt kénytelenek nyugdíjba menni. A javaslat ugyanis az állami tisztviselők nyugdíját százaléki viszonyba hozza fizetésükkel; a kiindulás pontját képező 10 évi szolgálat utáni nyugdíját emeli a fizetésnek 33%-ról 40%-ra; az eddigi ötödéves számítás helyébe az évek folyó számítását teszi; a nyugdíjnak minden évben 2, illetőleg (tanférfiaknál) 3%-kal való növekedését mondja ki és ez által a 15 évig szolgáló közegek nyugdíjösszegét 127 2 7o-kal, a 20 évig szolgálókét 107°-kal javítja a mostani összeghez képest 2. Nagyobb nyugdíjat kapnak az Özvegyek. Ezeknek sorsán kettős irányban javít a törvényjavaslat; először: a nyugdíjra való igényük keletkezését a férjnek nem 10, de már 5 évi szolgálatához köti és másodszor: a férj fizetésének 600 írtjáig annak 507<>-ában és azonfelül! részének 207°-ában szabja meg az özvegyi nyugdíjat; minek következtében a különböző fizetési kategóriákban 28— 567<>-kal javul az özvegyek nyugdíja. 3. Jelentékenyen növekszik a gyermekek nevelési pótléka, a mely az emelkedő özvegyi nyugdíjnak 7«-ban lesz fejenkint megszabva és pedig nemcsak 4, hanem már 3 kiskorú gyermek létezése esetén is. 4. A temetkezési járulékot a törvényjavaslat általánosítja; jelenleg ilyen járulékra csak azoknak családja tarthat igényt, a kik tényleges szolgálat kötelékében halnak el, s csupán abban az esetben, ha az ethunyt fizetése a 600 frtot meg nem haladja; most ez, a fizetés 1, 2, 3 havi részlete arányában minden tényleges szolgálatban, sőt nyugdíjazott állapotban elhaltra nézve is javasoltatik. A törvényjavaslatnak még egy nevezetes pontja van, mely szerint a ministereknek és államtitkároknak nyugdíjat, özvegyeiknek és árváiknak ellátást kivan nyújtani, kik erre eddig igényt nem tarthattak ; a bizottság ehhez hozzájárul, mert a javaslatnak ezen intézkedése által lehetővé válik, hogy kevésbé tehetős, de kiváló tehetségű egyének ily állásokat a Felség és ország bizalma folytán elfoglalhassanak A mi a törvényjavaslat pénzügyi eredményét illeti, igaz ugyan, hogy ennek törvényre emelkedése által félmilliónyi teher nehezül az államra, de ez csak 15—20 év múlva következik be, mikor a javaslat rendszabályai az igényre jogosultaknál alkalmazást nyernek. Ettől az áldozattól azonban nem szabad visszariadnunk, mert azt hangosan követeli a méltányosság és a közszolgálat érdeke, parancsolják humanitárius szempontok és a kényszerítő szükség. Végre megemlítjük azt, hogy a kormány a közalapítványoknál, valamint a közalapokból fentartott tanintézeteknél alkalmazott közegek nyugdíjazására vonatkozólag kijelenté, hogy e törvényjavaslat czélja nem lehet más, mint a nyugdíjra nézve az eddigi status quo fentartása és az alapítványoknak se elvi kérdésére, se jogi természetére praejudiciumot alkotni nem akar, mit a bizottság teljes megnyugvással fogadott. Ezek után a törvényjavaslat változatlan elfogadását ajánljuk a méltóságos főrendeknek. Budapesten, 1885. évi április hó 16-án. Szlávy József s. h, - Bárő Pongrátz Emil s. k, bizottsági elnök. bizottsági előadó. FŐRENDI IROMÁNYOK. II. 1884—87. 9
