Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-161

448 CLXÏ. SZÁM. Ugyancsak az említett elv alapján rendeli a javaslat, hogy ha a vízi munkálatok által a víz folyásában oly változások állanak be, a melyek másokra nézve károsak, az illető mű tulajdonosa annak átalakítására kötelezhető s az okozott károkért ő felelős (50. §.). Ezen elvet is ismeri törvényhozásunk, legalább részben, a midőn a vizi folyásokra veszélyes malmok iránt intézkedik; igy elrendeli az 1751: XIV törvény czikk (de tollendis publico növi eis in. regno molis), hogy az illető malomárkok és gátok akkép rendeztessenek be, hogy a folyam lefolyását ne gátolják s különösen áradásokat ne idézzenek elo, ha pedig az illetők ezt tenni elmulasztanák, a hatóság intézkedjék; ugyanezen elvet tartalmazza az 1840: X. törvényezikk. A javaslatban világosan és határozottan csakis azon hátrányok esetére rendeltetik el a vizi munkálat tulajdonosára nézve az átalakitási kötelezettség, ha a viz folyásában építkezése, illetőleg müve által történik a kárt okozó következmény ; azon eset tehát, ha nem építkezése következtében, hanem más okoknál fogva (például a meder irányának megváltozása folytán) következnének be károsodások, a melyek azután esetleg a vizi mű létele és működése által még fokozódnak, akkor már a vizi mű létesítőjét nem lehet közreműködésre szorítani; ez esetben az érdekelt károsodottak saját költségükön gondoskodnak a szükséges javitásokról (30. §.), esetleg a vízműnek teljes megszüntetéséről is. Miután nem csak vizi müvek, hanem főkép utak és vasutak azon részei, a melyek vizeken átvezetnek (a melyek tágabb értelemben szintén vizi munkálatok sorába esnek) és hidak keskeny nyilasaik következtében a vizek folyására ugyanoly hatással lehetnek, mint más vizi berendezések, ezekre nézve is kimondatott ugyan ez az elv, mely a vizi munkálatokra nézve áll. Itt is az illető tulajdonosok ez átalakításra é& kártérítésre kötelesek, ha a vízfolyásban való rendetlenség az illető mű következtében állott be, — ellenkezőleg, ha más okok idézték azt elo, ebbeli felelősségük megszűnik (51. §.). Azon berendezések, a melyek a víz színének mesterséges módon való megváltoztatását igénylik, ép ez okból s nehogy ebbeli működésük által másokat veszélyeztessenek, különös hatósági ellenőrzést tesznek szükségessé. Ez okból elrendeltetik, hogy a duzzasztás vagy leapasztás határának megjelölése a hatóság által az illető vizmü-tulajdonos költségén történjék, s a jelek fentartásáról a vízmű tulajdonosa gondoskodjék (52. §.) ; a vízszint ezen jeleken alól, illetőleg felül tartani nem szabad, különben esetleg 300 frt erejéig büntetés is alkalmazható (175. §.) ; hogy a medret, partokat és töltéseketa duzzasztási távolságig avizmű tulajdonosa tartozik jó karban tartani (53. §.), a mennyiben azt nem tenné, esetleg 100 frt erejéig büntethető (176. §.), az erre vonatkozó eljárás, mint az ország külömböző vizei szerint esetleg különböző, de különben is nem elvi jelentőségű — ministeri rendeletnek tartatván fenn (54. §.). A fejezet utolsó szakaszai a vízmosások keletkezésének megakadályozására vonatkozó intézkedéseket tartalmazzák (55—56. §-ok). Azon mérhetlen károk, melyeket a hegyi vizek nálunk okoznak, már több ízben figyelemre lettek méltatva törvényhozásunk által ; különösen az erdőtörvény tárgyalásakor került szóba ez a tárgy s magában az erdőtörvényben vannak is intézkedések, a melyek e részben jobb állapotok létrehozatalára fogantyút adnak. így elrendeltetik, hogy azon erdők,melyek vizmosások támadásának és terjedésének megakadályozására szolgálnak, véderdőknek tekintendők s mint ilyenek irtás ós tarvágat tárgyait nem képezhetik (2. §.), ily véderdőkben a kivágott vagy irtott terület legfeljebb 6 év alatt újra beerdŐsitendő (65. §.), ugyanott a tuskó és gyökérirtás tilos (6. §.), a legeltetés mindaddig tilos, míg a fák- és sarjadékban vagy a talajban kárt okozhat (7. §.), az alomgyüjtés tilos (8. §.). Ezek az intézkedések mindazáltal elégtelenek a vizmosások létrejövetelének megakadályozására, mert csakis erdőterületre szorítkoznak, holott tettleges és tevékeny működés sok esetben más jellegű területeken felette szükséges. Az intézkedések, a melyek a vizmosások ellen tétetnek, nagyobbrészt kényszer-intézkedések. A kényszer indokolását találja a vizmosások jellegében; a vizmosások ugyanis nem csak egyes földterületek kárára vannak, hanem közjelleget öltenek, egész vidékeket rontanak meg s ép ezért törvényhozásunk máris szükségét látta annak, hogy e baj ellen kényszereszközökkel lépjen fel, a midőn a véderdő intézményét a vizmosások ellen indokoltnak találta. Törvényhozásunk ezen eszméjét tovább fejleszti a javaslat azon területekre nézve is, a melyek még nem föltétlen erdőtalajok, a melyek még nem teljes vizmosások, hanem a hol csak a vízmosás fejlődésére alkalmas a terület. Itt is a hatóság elrendelheti, hogy az érdekeltek a baj elhárítására elrendelt elgátlásokat, fonásokat s beültetéseket záros határidő alatt végrehajtsák (55. §.) ; és az illető területeken a legeltetést egészben vagy részben eltilthatja. (56. §.) A mennyiben a tapasztalás azt bizonyitná, hogy az erdőtörvénybe s most e javaslatba felvett intézkedések nem elegendők a vizmosások rombolásainak meggátlására : más államok példája szerint külön törvényhozási intézkedés lesz szükséges.