Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-161

CLXI SZÁM. 445 időközönkint lehetne azokat fölhasználni. Ez okból rendeli a javaslat (31. §.), hogy az ipari czélra való vízhasználat kártalanitás nélkül öntözésre engedélyezhető, ha ez az öntözés szombat este 9 órától hétfő reggeli 3 óráig tart — ekkép az iparvállalat szünetelését épen azon időre szorítván, a melyben az a vasárnap közbejövetele folytán úgyis rendszerint szünetelni szokott; — ha a vízkivétel rendes és állandó müvek segélyével történik és a zsilipet vagy tiltót külön e teendőkkel megbízott felügyelő nyitja ki és zárja be, mi által az illető iparos saját vízi művének, illetőleg berendezésének kellő fentartását biztosítva láthatja. Minthogy pedig lehetnek esetek, a midőn az emiitett vasárnapi öntözés az illető gazdaságra még sem elégséges, a javaslat az öntözés lehető előmozdítása czéljából még egy lépéssel tovább megy és a szünetelésért adandó teljes kártalanitás esetében az engedélyt megadandónak mondja, de ezt a megszorítást már azon föltételhez köti, hogy az illető terület, a mely öntözendő, legalább is 100 katasteri hold legyen és az öntözésre legalább 30 évre kéressék az engedély (32. §.). A víz lehető legnagyobb kihasználása czéljából a már létező vízhasználatok alkalmasabb berendezése is követelhető (33. §.). Ezen elv szerint bárki már létező műnek oly átalakítását kívánhatja, a mely által a viz használható erejének egy része új vállalat számára fölhasználhatóvá válik ; magától értetik, hogy az ily átalakítás az eddigi jogosultra nézve káros hatással nem lehet, s hogy az a munkálat átalakítása folytán beálló szünetelésért kárpótlandó, s az átalakítás nem történhetik az ő rovására, hanem hogy azt annak kell teljesíteni, a ki a visfeleslegre igényt támaszt. A vízhasználatra az engedély nem örök időre, hanem meghatározott és pedig legfölebb 50 évre terjedő időre, sőt különös helyi viszonyoknál és köztekinteteknél fogva, tetszésszerű visszavonásig adatik (34. §.) Ezen elv szoros következménye azon főelvnek, hogy a viz használata a közgazdaság számára lehető legnagyobb mértékben biztosittassék ; ekkép kizáratik lehetősége annak, hogy egyes vizek örök időkre lefoglaltassának, de a vízhasználónak megadatik az alkalom, hogy az engedély idejével számolva, berendezéseit s tőkebefektetéseit akkép eszközölje, a mint ez az illető idővel legmegfelelőbb és leggazdaságosabb. A viz legnagyobb kihasználásának elve tette indokolttá azt is, hogy a vízhasználat ne vétessék az állam számára jövedelmi forrásul igénybe, azaz a vízhasználatért díjak ne követeltessenek. Oly országban, a hol az állampolgárok a természeti erők intensiv kihasználására hajlammal nem birnak, a hol átalában a megszokottság a viszonyok által parancsolt haladásnak meglehetősen útját állja, a hol tehát egyátalában az állami tevékenységnek inkább Ösztönzőleg kell minden téren közreműködnie : ily országban nem tanácsos még oly csekély díjak szedése által sem a viz hasznosításának útját nehezíteni. A vízhasználatra adott engedélyek az esetre, ha vízhiány áll be, gyakran nem használhatók ki oly mértékben, a mint ez az engedélyokmányban kilátásba van helyezve. Ily esetekben, ha egy és ugyanazon területen több jogosult van, kérdés támadhat, ki és mily arányban szenvedje a vízhiányból keletkező'hátrányt. A hátránynak arányos megosztása legtöbb esetben oly complicált és vitás kérdésekre adna alkalmat, s mégis a viz kihasználására nézve oly csekély előnyt nyújtana az egyes használóknak, hogy ezen elvnek fölvételét mellőzni kellett, s inkább a dolog természetének s különösen a víz alkalmas kihasználásának megfelelően azt kellett kimondani, hogy ily esetben az, a kinek a vízhasználathoz legújabb a jogosítványa (tehát az előbb szerzett jogok épségben tartásával) szenvedi a hiány következményeit, egyenlő viszonyok közt pedig az, a ki rendes körülmények közt úgyis utoljára használná a vizet (35. §.). A vízhasználati engedély természeténél fogva reális jog, azaz rendszerint azzal a területtel vagy vízi berendezéssel jár, a mely területen a viz folyik, illetőleg a mely berendezés a vízhasználatra készült. Ezen elv alól csakis akkor történik kivétel, ha az engedély különös okoknál fogva határozottan személyre állíttatott ki (36. §.), a mit a különböző viszonyokra való tekintettel, a melyek az életben mégis előfordulhatnak, előre kizárni nem lehetett. A vízhasználati engedélyek megszűnésére nézve a vizi jog egyik főelve — t. i. az, hogy a vizek lehetőleg legnagyobb mérvben kihasználtassanak — követeli, hogy mindazon esetekben, a midőn az engedélyes hibája következtében ő maga a vizet kellően ki nem használja, a vízhasználatra való jogosultsága megszűnjék és így a víz használata más részére lehetővé váljék. Ez okból kimondatik, hogy az, a ki a viz használatára szükséges berendezést a kitűzött időben el nem készíti, továbbá, ha valaki 3 éven át vállalatát nem működteti, az engedélytől elesik. Az, hogy az engedély megszűnik, ha annak ideje lejár, vagy ha az visszaívonás mellett adott, visszavonatik, nem igényel közelebbi indokolást (37. §.). A vízvezeték szolgalmával terhelt birtokos a viz lehető kihasználásának biztosítása végett a viz használatát szintén megkaphatja, de természetesen csak akkor, ha ez által a vízvezeték eredeti czélja, tehá* egy más engedély alapján szerzett jog nem veszélyeztetik és az ezen használathoz szükséges munkálatokat saját maga költségén késziti és tartja fenn. Minthogy pedig ily használat által maga a vizvezeték nem-