Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-161

442 GLXI. SZÁM. Az ásvány- és gyógyforrásokra nézve, mint oly közgazdasági jelentőségű vizekre, a melyek esetleg országos, söt nemzetközi kereskedésre és értékesítésre alkalmasok, külön intézkedéseket kellett fölvenni. Ezen intézkedések főczélja a forrás fentartását biztositani, a mi az által történhetik, hogy az illető forrástulajdonos kérelmére a geológiai viszonyok kellő kiderítése után szakértőileg egy oly terület jelöltetik ki, a melyen belől fúrások és ásások harmadik személyek által engedély nélkül átalában nem és engedélylyel is csak azon föltétel alatt eszközölhetők, hogy ez által a forrás se minőségében, se mennyiségében veszélyeztetve ne legyen (11. §.). Az engedély nélkül ily területeken történő fúrásoknál 300 frt erejéig büntetés alkalmaztatik (175. §.) különben ily vizek közgazdasági kiaknázására más részletes intézkedéseket a javaslat nem tartalmaz. Jelesül mellőzi egészen azon kérdés megoldását, mely által ily források, ha azok a tulajdonos által kellően ki nem használtatnának, esetleg kisajátítás által erélyesebb kézbe kerülhetnek. Közgazdasági viszonyaink ugyanis ily kivételes — a magántulajdont annyira megingató eljárást — nem követelnek ; annyi nálunk a még ki nem használt forrás, hogy a vállalkozási szellem ily kivételes jogosítvány nélkül is még tag tért talál e természeti kincsek értékesítésére, a nélkül, hogy ezért ép egy meghatározott földbirtokossal szemben erőltetést kellene igénybe venni. De különben is ily elvnek kimondása, hogy bárki is jogositva lehetne a kisajátítást követelni, könnyen a versenyző vállalkozók egymás ellen való törésére vezethetne, s talán ép a főczél, a források közgazdaságilag lehető legelőnyösebb kihasználása, nem éretnék el általa. Az ásvány- és gyógyvizekre nézve az emiitett elvi határozaton kivül ki kellett mondani azt a ket kivételt, a mely fennálló törvényeink s a viszonyok különleges volta következtében egyrészt a sómonopolium és másrészt a bányászati igények által támasztatik (12. §.). Ezek szerint a só-egyedárúság által megszabott intézkedések, valamint a bányatörvényben felsorolt ásványtartalmú vizekre nézve a bányatörvény szabályai a vizjogi törvény által nem alteráltatnak. Mindazon vizeken, a melyek több birtokos mellett vonulnak el, a használat és a védekezés tekintetében teendő minden intézkedés a hatóság körébe tartozik (13. §.). Ezen sarkalatos elv nem egyedül közrendészet

1 szempontból, hanem kivált és első sorban közgazdasági tekintetekből nagyjelentőségű, még pedig nem pusztán a hajózásra és tutajozásra alkalmas vizeken, mint a melyekre nézve azt lehet mondani, majdnem természetszerűen megilleti a hatóságot ez a hatalom, illetőleg kötelesség, — hanem főkép a kisebb vizekre nézve is, a melyeknek a mezőgazdaságra s az iparra való kellő kihasználását csak ugy lehet egyátalában az ország javára fordítani, ha azokról a közhatalom törvény által megszabott módozatok mellett intézkedik. Különben is ezen hatósági jog akkép van a jelen javaslatban körülírva, hogy általa a magánjogi viszonyok s főkép a szerzett jogok sérelmet nem szenvednek. Az említett elv kimondásával intézkedni kellett a part és meder iránt, továbbá a vízhasználat természetéről, végül a vízhasználat szerzési módjáról. A partra és mederre vonatkozó intézkedések (14—19. §-ok) főelvül kimondják azt, hogy mind a part, mind a meder a parti birtokos tulajdonát képezik és a parti birtok elválaszthatatlan részei (14. §.). Hazai jogunk szerint ez a kérdés legalább is vitás. Azon vidékeken, a hol az osztrák polgári törvénykönyv érvényes, a meder hajózható és tutajozható folyamokon az államé ; a többi vizeken s az ország egyéb vidékein még hajózható folyókon is különböző szokás honosodott meg, sőt vannak esetek, a midőn a meder telekkonyvezett birtokot képez. Tekintettel arra, hogy a vizek partja tényleg a part mellett fekvő telek természetes folytatása, és maga a meder ismét a partnak természetes kiegészitője: a dolog természetének leginkább megfelel a javaslatba felvett az az elv, hogy a part és a meder a parti birtok elválaszthatatlan alkatrésze; e tekintetben csakis azt a kivételt kellvén fölállítani, a mely az esetleg szerzett eddigi jogok föntartását biztosítja s azért fölvétettek e szók : „ ezen rendelkezés a telekkönyvi állapotot és az egyébként szerzett jogokat nem érinti*. A part és meder tulajdona mindazáltal nem oly föltétlenül gyakorolható, mint más földtulajdon, hanem lényegileg korlátolt tulajdon. Ez a tulajdon korlátoltatik 1. a vízhasználatok természete által (s e részben intézkednek a javaslatnak a szolgalmakról szóló 65—67. §-ai) ; és 2. rendőri viszonyok igényei által. Ez utóbbi kategóriába tartoznak nemcsak azok az intézkedések, a melyek a part és a meder jókarbantartására vonatkoznak (41. §.), hanem a parti birtokon eszközlendő védelmi és tisztítási munkálatokra vonatkozó megszorítások (42. §.), valamint az átalános vizrendőri szabályok (V. fejezet.). Ezen korlátokon belül « part és meder fölött, valamint azok termékei (különösen a sás, káka, nád, kavics stb.) felett a partbirtokos szabadon rendelkezik. Az emiitett tulajdonjog egyik következménye a támadt szigeteknek a parti birtokosokra való hárulása (15. §.) s ez a tulajdon csakis folyamszabályozási czélokból szorittatik meg annyiban, a mennyiben 30 éven belől ily szigetek avagy részeik kártalanítás nélkül eltávolíthatók, természetes azonban, hogy az azokon lóvo épületekért, függő termésért ós ültetvényekért kártalanítás jár (17. §.).