Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-161
440 CLXL SZÁM, hogy mindenki hozzájuthasson a vizhez. Ha mindazáltal az egyenlőség eHónek vizhiánynál fogva eleget tenni nem lehetne, akkor a szükségkép alkalmazásba veendő egyenlőtlenség a nagyobb közgazdasági előny elve által enyhittetik, s a használat kizárólagossága ekkép nyeri meg indokolható alapját. Végül egy nagyjelentőségű elv van fektetve a javaslatba, a mely a vízhasználatot úgyszólván egyedül teszi lehetővé, azon elv, hogy a vizvezetésre, valamint átaíában a viz használására nézve az illető telkek szolgalma igénybe vehető. À vizhez való hozzáférhetőség és a viz termő erejének ép ugy, mint mozgató erejének távolabb vidékekre való érvényre jutása okvetetlenül szükségessé teszi azt, hogy a közbeeső telektulajdonosok az átvezetést tűrjék. Ezen szolgalmak megállapítása mindazáltal a magánjogi és vagyoni viszonyokat nem bolygathatja meg annyira, hogy az illető tulajdonosok a vízhasználat által érdekeltek rovására rövidséget szenvedjenek. Ez okból a szolgalmak megállapításánál a kellő kárpótlás, illetőleg ott, a hol a magántulajdon túlságos arányban vétetik idénybe, a kisajátítás rendeltetik el. Átalános határozatok. Az 1—4. §-ok oly átalános határozatokat tartalmaznak, a melyek különben a polgári magánjogban szoktak rendszerint szabályoztatni. Tekintettel mindazáltal arra, hogy codificált polgári jogunk még készülőben van, — de tekintettel kivált a codificatio újabb irányára, a mely a részletes viszonyokra vonatkozó átalános jogelveket is inkább a részletes törvénybe veszi fel, czélszerûnek mutatkozott ezen átalános határozatoknak a vízjogi törvénybe való fölvétele. Annál inkább, mert a polgári törvénykönyv tárgyalására összehívott értekezlet a vizjogra vonatkozó minden intézkedést kihagyandónak határozott a teryezetből. Az 1. 8. azon átalános és magában is érthető elvet mondja ki, hogy „az átalános magánjogi törvények és szabályok intézkedései a vízjogi törvény által szabályozott magánjogi viszonyokra csak annyiban alkalmazhatók, a mennyiben azt ezen törvény intézkedései vagy a dolog természete ki nem zárják". Ezen elvnek kimondása főkép azért kívánatos, hogy a különböző törvények és szabályok esetleges eltérő intézkedései esetében az illető eljáró hatóságok tájékoztatva legyenek az iránt, mennyiben alkalmazhatják még a vízjogi törvény érvénye mellett az átalános törvényeket és e részben az emiitett átalános elvet mondja ki. A 2. §. a vizek jogi természetét ingatlannak jelöli meg, s e részben a törvényhozás által átaíában elfogadott elvet mondja ki. A 3. §. a vízvezetékek és a vízvezetési jog jogi természetét állapítja meg, s kiindul azon jogi elvből, hogy a vízvezeték s vízvezetési jog szoros tartozékát képezvén azon ingatlan dolognak, a melynek szolgálatára a viz vezettetik, illetőleg a melyről az elvezettetik, minden tekintetben a fődolog természetét követi, tehát szintén ingatlan és egyúttal a fődolog tartozéka. Á 4. §. a vízen úszó épületekre az ingatlan dolog természetét mondja ki, de csak azon esetre, ha az az épület állandóan a parthoz kötött és rendeltetésénél fogva a parton lévő épülettel szoros kapcsolatban van, s azzal együtt egy dolognak tekinthető, pl. talpon elhelyezett vizemelö szerkezet, mely a parton létesített öntözésnek képezi kiegészitö részét. Ez által a hajómalmokra nézve, melyek a jelenlegi gyakorlat szerint ingóknak tekintetnek, semmiféle eltérő intézkedés nem tétetik ; miután annak eldöntése i vájjon valamely ingatlannal kapcsolatban nem lévő vizi mû (már pedig ilyen legtöbb esetben a hajómalom) ingó-e vagy ingatlan dolog, vízjogi szempontból alárendelt kérdés, melynek eldöntése tehát jövőre is tisztán a polgári magánjog, illetőleg a judicatura köréhez tartozik.
