Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-160
424 CLX. SZÁM. 21. .-§. A nyugdíjazás büntetésből nem történhetik s az előző §-ban felsorolt eseteket kivéve, az igényjogosult azt maga sem kérelmezheti. Ennélfogva a testi vagy lelki fogyatkozás miatti szolgálat-képtelenség mindig közhatósági orvos bizonyítványával igazolandó, jogában maradván a nyugdíjazó hatóságnak az orvosi bizonyitványban foglaltak valódiságát felülvizsgáltatni. Ha a szolgálat-képtelenség állandó jelleggel bir, a nyugalomba helyezés véglegesen történik, ellenben habár tartós, de csak időleges jellegű szolgálat-képtelenség esete forog fenn, csak ideiglenes nyugalomba helyezésnek van helye. A kik 65. évöket betöltötték, vagy pedig a köteles szolgálati időt kiszolgálták, akár saját kérelmökre, akár felettes hatóságuk kivánatára, szolgálat-képtelenségük külön megállapítása nélkül is nyugdíjazhatok, s ez esetben végleges nyugalomba helyezendők. Ellenben azok, kik csak azért nyugdíjaztatnak, mert hivatali változások vagy ellenök hozott fegyelmi itélet következtében azonnal el nem helyezhetők, mindig csak ideiglenes nyugalomba helyezendők. 22. §. Az ideiglenesen nyugdíjazottak csak a 20. §. a) és b) pontjaiban felsorolt azon esetekben helyezhetők állandó nyugalomba, ha 65. évüket elérték vagy előbb véglegesen szolgálatképtelenekké váltak. Az ideiglenesen nyugalmazottak, ha az ideiglenes nyugdíjazás indokai megszűnnek, a tényleges szolgálat kötelékébe visszaveendők, sőt ha az ideiglenes nyugalmazás feltételei nem szűntek is meg teljesen, de fontos szolgálati érdekek kivánják, a nyugdíj alapjául szolgáló legutóbbi beszámitható javadalmazásuk teljes összegének engedélyezése mellett testi és szellemi képességeiknek s tiszti minőségöknek megfelelő szolgálattételre berendelhetők. Azoknál, kik testi vagy szellemi fogyatkozás miatt helyeztettek ideiglenes nyugdíjba, az illetékes hatóságnak jogában áll orvosilag megállapittatni, hogy az ideiglenes nyugdíjazás feltételei még fennállanak-e. 23. §. Tanárok és az 1875: XXXII. t.-czikk intézkedései alá nem eső tanitók 30 évig, a többi állami alkalmazottak ellenben 40 évig kötelesek szakadatlanul szolgálni. Oly esetekben, midőn valaki tanári (tanítói) szolgálatból lép át más állami alkalmazásba, vagy viszont ebből a tanári szolgálatba, a szolgálati idő megállapításánál mind a két minőségben töltött idő arányosan számítandó. Minden alkalmazott, ha csak elébb szolgálatképtelenné nem válik, vagy 65. évét be nem tölti, a szerzett jogok elvesztésének terhe alatt tartozik a köteles szolgálati időt kitölteni. 24. §. A nyugdíj az alapjául szolgáló beszámitható fizetésnek 10 szolgálati év után 40°/o-ával s 10 évet meghaladó beszámitható szolgálat után minden további év után 2—2%>-kal, tanárok és az 1875: XXXII. t.-czikk intézkedései alá nem eső tanitóknál pedig 3—3%-kal magasabb összegben állapítandó meg, ugy hogy a 40 s illetőleg 30 évben megállapított köteles szolgálati idő kitöltése után a beszámitható fizetésnek teljes összege jár. A beszámitható fizetés teljes összegénél magasabb nyugdíjban senki — hosszabb szolgálati idő után sem — részesíthető, s a nyugdíj maximális Összege 8,000 frtot egyátalán nem haladhat meg. Az arany- vagy ezüst-éremmel járó pótlék azonban a nyugdíj összegéhez nem számítandó, s azt a nyugalmazott — tekintet nélkül szolgálati éveire — holtáig teljes mérvben élvezi.
