Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-150
332 CL. SZÁM. A házközösségi kötelék megszüntetésének természetes következménye vagy a közösségi vagyon tényleges felosztása vagy azon vagyonhoz a tulajdonjog arányának meghatározása; mert e nélkül az intézkedés csonka volna, a főkellék, a mely a rendes telekjegyzökönyvek behozatalához és közvetve a birtok hitelképességéhez szükséges —• hiányoznék, és igy a czél tulajdonkép el nem éretnék. A 2. §-\oz: A házközösség megszüntetésére két módot hozok javaslatba : a barátságos egyezséget, vagy: a hivatalos beavatkozást. A tiz évi tapasztalat kevés kilátást nyújt ugyan a barátságos egyezség alkalmazására, mégis hihető, hogy ha az érdekeltek tudják, miszerint a közösségi intézménynek szűnnie kell, talán kivetkeznek az eddigi közönyből és igénybe veendik ezen módot, a melyre az államhatalom nem határoz korlátokat, és a mely a végrehajtó közegekre is elönyösebb ; mert összműködésük csak egyes kellékek figyelemben tartására és a megerősítésre fog szorítkozni. Épen az eddigi tapasztalatok indítottak azonban arra, hogy a házközösségnek egyezség általi megszüntetésére záros határidőt tűzzek ki, és hogy e határidőt egy évben javasoljam meghatározni; mert egyesek közönye miatt az intézménynek húzamosb időn át leendő további fentartása nem volna indokolt és a többségre előnyös, egy év alatt pedig azok, kik egyezkedni akarnak, a módozatokat kellőleg meggondolhatják és megállapíthatják. Azon házközösségekre nézve, a melyek a viszonyt egy év alatt egyezségíleg meg nem szüntették, a megszüntetési eljárás hivatalból teendő folyamatba. A közösségi vagyon tényleges felosztását nem vélem parancsolólag kimondani, nehogy azok, kik a házközösség megszüntetése után vagyonközösségben akarnak élni, e joguktól elüttessenek, vagy a ténylegesen felosztott vagyonból legyenek kénytelenek közösséget alakítani. Hogy a tényleges felosztást a házközösségi jogosult tagok többségétől teszem függővé, ennek indoka a házközösségi intézményben — illetve az arra fennálló szabályokban rejlik. Az elhunyt házközösségi tag végrendeleti örökösei részére egy szavazatot azért indítványozok adni, mert azok csakis egy közösségi jogosultat képeznek. A 3. §-ban meghatározott azon kellékek, a melyektől az egyezség jogérvényességét függővé tenni javaslom, részint az egyezség-ügylet lényegében, részint a fennálló alap- és egyéb törvényekben lelik magyarázatukat, és ezen szakaszt olyannak bátorkodom tekinteni, a mely már szövegében tartalmazza az indokokat is. A 4. §-ban foglalt intézkedés a kényszer látszatát hordja magán, a mennyiben valamely ügylet kötelezőnek mondatik ki olyanra, a ki annak létrehozásában részt nem vett, és jogait nem is védte, mégis, ha meggondoljuk, hogy mindenik jogosult tagnak meg van adva a lehetőség az egyezség megkötésében közreműködni, továbbá a hatósági tárgyaláson megjelenve, esetleg sértett jogait megvédeni, és hogy egyesek szeszélyétől a nagy többség által elfogadott egyezséget függővé tenni méltányos nem lenne, ugy egészben el fog enyészni a kényszernek látszata is. Ezen §. és a 3. §. között ellenmondás is látszik, miután abban az egyezség jogérvényességéhez az összes jogosultak hozzájárulása is szükséges. De ezen látszat is el fog enyészni, ha itt is alkalmazzuk a számos törvényben érvényre emelkedett elvet: hogy a ki távol marad, vagy fel nem szólal, beleegyezik.
