Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-150

828 CL. SZÁM. Melléklet a ISO. számú irományhoz. Indokolás, „a polgárosított magyar határőrvidéken fennálló házközösségi intéz1 menynek megszüntetéséről" szóló törvényjavaslathoz. A fennállott katonai határőrvidéken az 1850. évi május 7-ról kiadott »Alaptörvény« (Grundgesetz) a katonai hûbérrendszert megszüntette. Ezen törvény 11. §-ában akép intézkedett: hogy a határöri mindennemű kötelezettség teljesítése fejében az összes határorvidéki lakosság birtokában levő ingatlan vagyon, az azon vidéki házközösségeknek teljes tulajdonát képezi. Ezen tulajdonjog azonban az alaptörvény által meghatározott korlátok közé szoríttatott. Az ingatlan vagyonnak két nemét különböztette meg az alaptörvény: 1. A törzsvagyont (Stammgut), vagyis azon ingatlant, a mely mint olyan volt a telekkönyvbe bejegyezve a lakházzal és a gazdasági épületekkel, és 2. A törzsvagyonon felüli egyéb birtokot (Überland). A törzsvagyon rendszerint elidegenithetlen volt, és csakis rendkívüli esetekben lehetett azt becsértékének egy harmadrészéig megterhelni. Csak az esetekben, ha egyébként segély nem volt szerezhető, és ha a házközösségi családok más birtok megszerzése, vagy más házközösségbe való felvétel által biztosíttattak, volt szabad a törzsvagyont birtok képes egyének részére elárusítani. A törzsvagyonon kívüli birtok a fennálló rendeletek szerint elárusítható volt. A földbirtoklás határöri minőséggel volt összekötve, és így ha határőrvidéki birtok házasság, az általános örökösödési rendszer vagy végrendelet következtében oly egyénnek jutott tulajdonába, a ki nem volt határőr, ugy azon birtokot meghatározott idő alatt el kellett adnia határőröknek. A házközösségi családnak csak utolsó sarja végrendelkezhetett az ingatlan vagyon felett azon esetben, ha nem léteztek oly egyének, a kik a házközösségből kiléptek és azon kivül éltek, de a kiknek a visszalépés joga fentartatott. A házközösség felosztása csak bizonyos feltételek mellett engedtetett meg, a melyeknek leglényegesebbike az volt, hogy mindenik osztályos rész számára a lakházon kivül legkevesebb hat hold területű törzsvagyon jusson, hogy így az osztályosok közül mindenik rész házközösséget képezhessen. Mindezen és egyéb intézkedések a tulajdon feletti szabad rendelkezést tetemesen korlátozták.