Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.
Irományszámok - 1884-138
CXXXVIII. SZÁM. 239 Melléklet a 232. lap ál. tételéhez. 5/885. A m. kir. vasművek központi igazgatóságától. Ein. Jelentés, a kincstári vasgyárak működéséről és állapotáról az 1883-ik érben. A kincstári vasgyárak 1883-ik évi zárszámadásában 1.248,404 frt 25 V* krnyi veszteség van kitüntetve, mely azonban a 617,320 frt 48 V s krnyi vagyon-szaporodás számbavételével 228,328 frt Wl* krnyi valóságos veszteségre csökken. Ennek igazolására legyen szabad a következő magyarázattal szolgálnom: A vasipar terén az utolsó években oly rohamos és olyfokú volt a haladás és az egyre növekedő verseny annyira halaszthatatlanná tette mindenütt a vasgyárak korszerű felszerelését és átalakítását, hogy a külföld e téren való mozgalmait a belföldi nagyobb vasipar-vállalatok is sürgősen követni kénytelenittettek. Például az osztrák-magyar állam vasúttársaság, melynek Krassó-Szörény megyei vasgyárait épen nem lehetett a hátramaradottak közé számitani, csak a resitzai és aninai két vasgyárra költött 1880—1883-ig újabb felszerelésekre és kibővitésekre 1.935,100 frtot; a Salgótarján-rimamurányi vasművek átalakítására és kibővítésére pedig ugyanazon idő alatt 3.675,000 forintot költöttek. A kincstári vasgyárak, számra nézve 12, az 1880. évben már akkora hátramaradást mutattak ugy az összberendezésre, mint pedig szakszerű fölszereléseikre nézve, hogy nagyobb részüknek korszerű átalakítása, ha a teljes elértéktelenedésnek elejét akartuk venni, tovább halasztható nem volt. Egyes kisebb s a mai viszonyok közt már nem életképes gyárak részint már 1881-ben, részint 1882. és 1883-ban végleg meg lettek szüntetve, de annál nagyobb figyelmet kellett a többi egészséges alappal biró s hazai vasiparunkban mindenkor nagy szerepet vitt vasgyárak korszerű fejlesztésére fordítani. Az átalakitásokat, tekintettel a fentartandó üzleti összeköttetésekre, az üzem folytatása mellett kellett lassan és ennek folytán nagyrészt az üzemi költségek rovására keresztülvinni s nagyobbára ugyanazon munkaerővel is, mely különben az üzem ellátására van hivatva. Az ily módon korlátolt és gyakran félbe is szakított üzem mellett nemcsak az illető gyár terjedelmének megfelelőleg előirányzott termelés nem volt elérhető, hanem a termelési költségek is aránytalanul fokozódtak és igy a zárszámadásban veszteségekre vezettek. E veszteségek azonban csak látszólagosak, mert egyrészt a kincstári vastermékek fogyasztóit sikerült továbbra is megtartani és nagyjában kielégíteni, másrészt az újonnan felszerelt gyárak a reájuk fordított költségekkel arányban sem álló sokkal nagyobb értéket képviselnek.
