Főrendiházi irományok, 1884. II. kötet • 106-168. sz.

Irományszámok - 1884-130

CXXX. SZÁM. 105 emelésének módjául más, mint az átalányozás, nem kínálkozott és ezeu módozatot a kormány ugy gyakorlati, mint czélzertíségi szempontokból teljesen helyesnek is tartja. Egyébiránt ugyanezen biztosítási módozatot már az 1874. évi XXVÍII. t.-cz. is követi, mely a temesvár-orsovai vonalra vonatkozó kamatbiztositás felöl igy intézkedik. Ehhez képest a törvényjavaslat az átalányozást egyfelől szabályozza az 1882 : XLV. és 1884: X. törvényczikkekbe foglalt engedélyokmányok 22. §-aiban kamatbiztositással már ellátott építkezésekre és befektetésekre és másfelől kiterjeszti azt a törvényjavaslat 2. §-ában emiitett beruházási összegekre is. Egyébiránt a társaságnak e részben nyújtott kedvezmény ellenében az államkincstár részére természetesen kellő biztositék volt szerzendő, mely irányban a törvényjavaslat 4-ik §-ában azon kikötés által van gondoskodva, hogy a maximumként megállapitott kamatbiztositási Összeg csak az alapul vett befektetések tényleges végrehajtása arányában lesz igénybe vehető. Az előadottak alapján bátorkodunk a törvényjavaslatot a t. képviselőháznak azon megjegyzéssel elfogadásra ajánlani, hogy miután a társaság zárszámadásilag elért tiszta jövedelmei az utolsó öt évben és pedig 1879. évben 17.154,259 frt. 1880. » 15.114,817 > 1881. » 15.859,484 » 1882. > 17.048,437 » 1883. > pedig 18.880,068 > tettek — s igy a monarchia két állama által biztosított tiszta jövedelemnek több mint kétszeresére rúgtak — csaknem terjes biztonsággal állitható, hogy a kamatbiztositási átalány ezen emelése az államkincstárra tényleges megterhelést maga után nem fog vonni. Budapesten, 1885. évi márczius hó 17-én. Gr. Szapáry Gyula s. &., Br. Kemény Gábor s. k., pénzügyi magy. Mr. minister. közmunka- és közlekedésügyi vnagy. Mr. minister. FŐRENDI IROMÁNYOK. II. 18s4—87. U