Főrendiházi irományok, 1884. I. kötet • 1-105. sz.
Irományszámok - 1884-92
426 XCII. SZÁM. Parisban, 1882. évi október hó 16-án ült össze egy nemzetközi értekezlet, melynek feladata volt egyezmény-tervezetet készíteni a kábelek nemzetközi ótalma tárgyában. Harminczkét állam képviselője vett részt ezen értekezleten. Áz egyezmény tervezete elkészült, mely az illető kormányoknak észrevételek és nyilatkozatok végett át lett küldve. Ezen tervezet kedvező fogadtatásban részesült, a mennyiben a kormányok az alapelveket elfogadták ugy, hogy már 1883. évi október hó 16-án az értekezlet újra összeülhetett, az egyes kormányok észrevételei megvitatása végett. Ezen újabb értekezlet a jelen törvényjavaslatban foglalt egyezményt eredményezte. Az ezen egyezményhez hozzájáruló államok kötelezettséget vállalnak a tengeri kábelek ótalmazása iránt. Az egyezmény határozmányai három szempont alá esnek. Az első a büntető jogi. Az egyezmény 2-ik ezikkében kimondja, hogy a tenger alatti kábelek szándékos vagy vétkes gondatlanságból történt megrongálása vagy megszakítása büntetendő cselekmény. Az egyezmény 8-ik czikke megállapítja, hogy a büntetendő cselekményt elbirálni azon állam biróságai hivatvák, a melyhez a hajó tartozik, melynek fedélzetén a büntetendő cselekvény elkövetve lett. A 9-ik czikk pedig az egyezményhez hozzájáruló állam kötelességévé teszi, a büntetendő cselekményt saját közegei által üldözésbe venni, A 10. és 11. czikk a bizonyítékokról és az eljárásról tartalmaznak némely intézkedéseket. A másik szempont a magánjogi. A 2-ik ezikk első bekezdésében ki van mondva, hogy a büntető eljárás nem érinti azon kártérítési keresetet, mely a kábel megrongálása miatt indítható. Viszont pedig kárpótlást követelhet az, a ki a kábel megrongálását megakadályozandó horgonyt, hálót vagy más halászeszközt feláldoz (7. czikk). A harmadik szempont a hajózási és a tengerjogi. Erre vonatkozó intézkedéseket tartalmaznak az egyezmény 5., 6. és 10. czikkei. A magyar állam tengerpartján ez ideig még nincs tenger alatti kábel kikötve. A magyar kormány mindennek daczára nem késett hozzájárulni ezen egyezményhez, mert üdvös hatásáról és nagy jelentőségéről meg van győződve. Az egyezmény 12-ik czikke egyúttal kötelességévé is teszi azon államoknak, a kik az egyezményt elfogadták, hogy törvényhozási intézkedések által saját területeiken az egyezmény végrehajtását biztosítsák. Ennek szüksége ez idő szerint részünkről fenn nem forog. A büntető törvénykönyv (1878. évi V. t.-cz ) 439-ik §-ában ki van mondva, hogy a távirda vagy tartozékának szándékos megrongál ója vétséget követ el és két évig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ezen törvény 440-ik §-a pedig három hónapig terjedhető fogházzal és száz forintig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja azt, a ki gondatlanságból követ el oly cselekményt vagy mulasztást, mely által a távirda használhatósága félbeszakittatik. Ezen vétségek pedig hivatalból üldözendők. A büntetendő cselekvények által okozott kár megtérítési kötelezettsége pedig magánjogi törvényeinkben gyökerezik. Budapesten, 1884. évi deczember hó 20-án. Dr. Bauler Tivadar s. k., igaxéágügyminister.
