Főrendiházi irományok, 1881. IX. kötet • 629-687. sz.
Irományszámok - 1881-630
14 DXXXX. SEÂM. ily telepek megnagyobbítása e étén tényleg oly viszonyok állhatnak be, a melyek az eredeti telep-engedélyezésénél még előre láthatók s igy tárgyalhatók sem voltak. A 31—34. §§-ban előforduló, a kisajátításról szóló intézkedések annyiban módosultak, a mennyiben ezt a kisajátításról időközben hozott 1881: XLL törvényczikk kívánja; azonkívül tekintettel arra, hogy az 1881: XLÍ. törvényczikk 5. §. értelmében »a kisajátítási jogot minden egyes vállalat részére — a mennyiben azt nem külön törvény adja meg, vagy külön törvény másként nem intézkedik — a közmunka- és közlekedési minister engedélyezi«, az ipartörvény értelmében kisajátítás alá kerülő telepek pedig oly kérdésekkel kapcsolatosak, a melyeknél elsősorban az ipar érdekeit kell megbírálni: — a kisajátítási jognak megóvására nézve az illetékességet máskép kellett megállapitni és erre nézve a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumot megbízni. (32. §.)] A 35. §-ban két módosítással találkozunk. Az ipar, elhalálozás esetén, az eddigi törvény szavai szerint »kiskorú örökösök« javam volt folytatható; miután a dolog természete szerint az eddigi törvény is csak a nem teljes korú egyenes ágú utódokat és nem az örökösöket átalában értette, ez okból határozottan fölvétettek e szavak: »a nem teljes korú gyermekek és unokák«. A második módosítást magában foglalja a második kikezdés, a mely az engedélyezett iparokat illetőleg azon, az engedély természetéből folyó elvet állítja fel, hogy halál esetén az ipar folytatása iránt az iparhatóság határoz. A 37. §. utolsó kikezdése az engedélyhez kötött foglalkozások természete szerint kimondja azt, hogy ki ily foglalkozást az engedélyezés után egy év alatt meg nem kezdi, újabb engedély kérésére kötelezett; ezen idő alatt ugyanis az illetőnek viszonyaiban oly változások állhatnak be, a melyek folytán az engedély talán neki nem volna megadható. A 39. §. utolsó kikezdése ismét az engedély alá eső iparok természete szerint rendeli, hogy ezek a foglalkozások bérlő állal nem úzhetők. Ezen iparágak, részint tz egyéni megbízhatóság, részint a képzettség föltétele mellett engedélyeztetnek, s igy az engedélyesnek személyes tulajdonaira alapittatnak; nem lehet tehát ezek űzését másnak, mint az engedélyes személyének megengedni, különben a törvény intézkedései e részben egyszerűen kijátázatnának; ugyanezen indokok alapján kellett a 40. §-ban kimondani azt, hogy az engedély alá eső iparoknál minden újabb üzleti hely külön engedély alá esik. Ezen foglalkozási ágaknál ugyanis legtöbb esetben az illető hely, a melyen az ipar űzetni óhajtaUk, irányadó az engedély megadására; nem lehet tehát közönyös, vájjon az engedélyes több helyütt űzi-e az ipart vagy másutt, mint a hol eredetileg engedélyeztetett. A 41. §-ban a fióktelepek nyitására a kereskedelmi törvény által elfogadott azon elv honosittatik meg az iparűzésre is, mely szerint a fióknyitás ugy a főtelepre illetékes iparhatóságnál, valamint azon iparhatóságnál bejelentendő, amelynek területén fiók nyittatik. Nemcsak a kereskedelmi törvénynyel való összhang, hanem a dolog természete és főkép az iparossággal szemben okvetlenül meghonosítandó rendszeres ellenőrzés követeli ezeket az intézkedéseket. Ezen §. utolsó kikezdése szerint engedélyhez kötött iparoknál minden egyes fióktelep nyitása külön engedély alá esik; ez az engedélyezés természetének megfelel. A 44. §-ban az eddigi törvénynyel szemben két módosítással találkozunk. Az egyik a vásározásnak bizonyos mérvű megszorításában áll, a mennyiben ugyanis az iparosnak saját vagy mások készítményeit jövőben csak országos vásárokon szabad eladnia, s nem többé heti vásárokon is. Átalános panasz uralkodik az országban tartott vásárok nagy száma ellen ; és az iparosok panasza oda terjed, hogy abban a községben, a hol a helybeli iparos a községi terhek viselésére kénytelen, minduntalan idegen közsé^rbeli iparosok szoktak vásárokra jönni, a kik az illető község terheiben nem részesek és ép akkor rontják a helybeli iparosok kelendöségi viszonyait, a midőn a vásárokon jelénkezc népesség nagyobb száma folytán kedvezőbb eladási viszonyok volnának lehetségesek. A vásárjognak nagyon is bonyolódott és számos privilégiummal kapcsolatos viszonyai ezúttal még nem lévén rendezhetők, legalább azt az intézkedést kellett fölvenni, hogy hetivásárokon az eladás idegenekre nézve megszorittatik s igy a községbeli iparosok legalább e tekintetben biztosittatnak. A második intézkedés csak a jelenlegi állapotnak világosabb feltüntetését czélozta ; kimondatüc
