Főrendiházi irományok, 1881. IX. kötet • 629-687. sz.
Irományszámok - 1881-630
12 DCXXX SZÁM. nyokban lelhető még a boldogulás Az iparosságnak is ép ugy, mint minden közgazdasági alakzatnak meg Tannak a maga phásisai, a melyek a különböző korszakokban, a különböző elemek hatása alatt csíráznak, fejlődnek, hatalmasakká lesznek és ha az újabb viszonyok szerint át nem tudnak alakulni, elgyengülnek vagy menthetlenül tönkre mennek. Hiába ott minden erőlködés; s ép ezért a czéhrendszert, a melynek bizonyos közgazdasági viszonyok közt az előbbi időkben meg volt rendeltetésszerű jogosultsága, — jelen korunkban nem lehet többé föleleveníteni és nem lehet azt többé föntartani. Ipartörvényünk revisiójánál tehát nem is lehetett az a czél, de nem is szabad annak lennie, hogy ezen törvénynek a korunk szelleme s a kifejlődött közgazdasági viszonyok által követelt álláspontja helytelen irányban megváltoztassék ; hanem igenis, mikép lehet és mikép kell az iparszabadság elvének teljes föntartása mellett iparosaink közt a rendet, a szervezetet biztosítani ; mikép lehet azokon a hiányokon segíteni, a melyek az által keletkeztek, hogy iparosaink a szabadság által nyújtott előnyöket s különösen a szabad társulást nem használták fel úgy vagy nem oly mértékben, a mint azt a hazai viszonyok kívánatossá tették volna ; mikép lehet azon visszásságon segíteni, hogy a segédek és munkások sok helyütt nem tartatnak oly módon rendben, és nem ellenőriztetnek oly szigorúsággal, a mint ezt az ipar érdeke s talán még inkább a társadalmi rend követelné; mikép lehet egész erélyességgel keresztülvinni az iparfejlődésnek azon föltételét, hogy az iparostanonezok kellő oktatásban részesüljenek ; mikép lehet az iparoktatást az iparszabadság teljes megóvása mellett úgy fejleszteni, a mint ezt egy erőteljes és haladásban levő ipar részére követelni kell. Mindezeket a szempontokat tüzetes és alapos megfontolás tárgyává tettem és az előterjesztett törvényjavaslat ezen okból alkalmas módon szervezi az iparhatóságokat, meghonosítja a munkáskönyvet és szabályozza a tanoncziskolák ügyét. Minthogy pedig ezen törekvéseinél az iparosok közreműködését igénybe veszi, az ügynek minden veszélyeztetése nélkül is czélszerűnek tűnt fel a kézműves - iparosok azon annyira hangoztatott kívánságának is eleget tenni, a mely az úgynevezett »kötelező társulatokra« irányul és egy külön fejezetben ezen kívánságnak megfelelően szabályozta a »testületek« viszonyát. Határozottan ki kell azonban emelni azt, hogy az iparhatóságoknak a törvényjavaslat által contemplait kiegészítése és hivatása mellett nem volna mulhatlanul szükséges a kötelező társulatok eszméjét is pártolni, és talán az iparosok nagy része, ha az évek óta mesterségesen élesztett agitatio folytán annyira bele nem élték volna magukat az említett irányba, teljes megnyugvással fogadnák a »kötelező társulatok« mellőzését is. Minthogy azonban a dolgok már ennyire fejlődtek, és minthogy a törvényjavaslat oly ellenőrzés alá veti a testületeket, a mely által működésük mindig figyelemmel kisérhető és mivel végül a czéljukat tévesztő testületek ismét feloszlathatok, a mondott intézmény is fölvétetett, a nélkül, hogy az által az ipartörvény főelve, az iparszabadság, azaz mindenkinek azon veleszületett természetes joga, hogy képességeit és vagyoni tehetségeit az ipar terén akadály nélkül kifejtheti, lényeges csorbát szenvedne. A részleteket illetőleg ez alkalommal csak azon módosításokra fogok kiterjeszkedni, a melyekben a jelen javaslat az eddigi törvénytől lényegesen eltér. A 2. §. az időközben a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. törvényezikk 5. §-ának megfelelően alakíttatott át; a jelen §, végmondata »ily esetben vagyonukról szabadon rendelkeznek« magától értetik ugyan, minthogy azonban a váltótörvénynek (1876: XXVII.) a váltóképességről szóló L§~aazl872: VIII. törvényezikk 2. §-ára hivatkozik, a vagyonjogra vonatkozó kitételnek fölvétele czélszerűnek látszott. A 4. §-ban az ipar megkezdésénél tanoncziskolai czélokra illetékek (engedélyezett iparoknál pedig ezen illetékek kétszerese 16. §.) honosíttatnak meg. Eddig az ipar megkezdéseért díjak vagy dletékek nem jártak. Tekintettel mindazáltal arra, hogy a tanoncziskolák föntartása költségekkel jár, — hogy az ipar önálló megkezdésénél mégis az iparos rendelkezésére egy kis tőke szokott állani, — és hogy a. felvett illetékek valóban nem magasak: — a szóban álló módosítás indokoltnak tekinthető.
