Főrendiházi irományok, 1881. VIII. kötet • 581-628. sz.
Irományszámok - 1881-608
DCVIII. SZÁM. 153 A szabályozási és ármentesitési munkálatok szerves összefüggésének biztositása czéljából felhatalmaztatik a közmunka- és közlekedésügyi minister, hogy a védtöltések által eddig nem biztosított árterületeket hivatalból valamely fennálló társulathoz csatolhassa, esetleg az ilyen árterületek érdekeltségét hivatalból társulattá alakithassa, a műszaki ártérfejlesztés szerint több társulat árteréhez tartozó közös árterületet pedig az érdekelt társulatok közt megoszsza, illetőleg a társulatok közti határvonalat megállapítsa. A társulati közgyűlésben gyakorlandó szavazási jog — vagy az értékemelkedés vagy becsholdak arányában történhetik; a választmány száma a kisebb társulatokra való tekintettel megállapíttatik, felelőssége kimondatik s körvonaloztatnak azon rendszabályok, melyek az esetre alkalmazandók, ha a társulat az alapszabályokat el nem készitené, a választmányt meg nem alakítaná, vagy az működését meg nem kezdené. A költségvetésnek idejekorán való megállapításáról és arról, hogy a szükséges és elrendelt munkák költség-fedezete meglegyen, gondoskodás történik ; gondoskodva van továbbá a társulati administratio javítása tekintetéből arról, hogy minden társulat megfelelő tiszti személyzettel birjon, az igazgató és főmérnök (mérnök) állása lehetőleg állandósittassék, s a mérnöki szakszemélyzettől elméleti és gyakorlati minősítés követeltessék ; az elrendelt munkálatok foganatosíttassanak, a hanyag és képtelen tisztviselők fegyelmi eljárás alá vétessenek s a közigazgatási úton végrehajtandó munkákra igényelt összegek áríejlesztési és kivetési kulcs nem léte esetében ideiglenesen az ártérbe eső földbirtok után fizetendő földadó arányában kivettethessék; s végül a társulatok pénzügyeinek gondosabb kezelése végett, s hogy az árterületek nagyobb összegekkel hosszabb időre ne terheltessenek, az indokolt kivételek megengedésével kimondatik, hogy csak a meglevő védműveknek az eredeti mértéken túlmenő erősítése és tökéletesítése, valamint az új munkák költségei fedezhetők kölcsön utján. Az ártérfejlesztés, osztályozás és kivetések)köröli eljárás kimerítően szabályoztatik, s az 1881. évi LII. törvényczikk szellemében az ártérfejlesztés alapjául az ártérfejlesztésig tapasztalt legnagyobb árvizszin állapittatik meg. Eme megállapodásoknál fenn van hagyva annak lehetősége, hogy a különböző vizszin alá eső területek érdekeinek megvédésére a hozzájárulási arány a legtöbb adattal rendelkező, a helyi és egyéni érdekeken felül álló minister által határoztathassék meg, továbbá ki van mondva nemcsak az árterületek, hanem a vasutak, utak, csatornák, épületek stb. tulajdonosai aránylagos hozzájárulásának kötelezettsége, a mennyiben a védmű építése és fentartása javukra is szolgál. A fennebb emiitettek mellett pénzügyi szempontból tartalmaz a javaslat még kiváló fontosságú megállapodásokat. Nevezetesen kimondatni czélozza, hogy ha közérdekű társulatoknál az 1881. évi XLII. törvényczikk elvei szerint kiszámítandó befektetett alaptőke meghaladja azon összeget, a mit a társulati alakulás alapjául felvett vizszin alatti ártér új kataszteri tiszta jövedelme húszszorosának 60 százaléka és azon társulatnál, melyhez magasabban fekvő ártér is vonatott be, ennek új kataszteri jövedelme húszszorosának 20 százaléka együttvéve kitesz, akkor ezen többletet, vagy az azután befektetendő alaptőkét az állam viseli, azon közérdekű társulatoknál pedig, melyek árterei az új földadókataszterben még ármentesítés előtti állapotuk szerint vannak felvéve és melyeknek költségei az adóvisszatéri tés czéljából az 1881. évi XLII. törvényczikk értelmében nem is liquidáltattak, az általuk viselhető legnagyobb teher a szabályozás által elért értékemelkedéshez képest külön eljárás szerint állapittatik meg. A fennebbi túlterheltetési százalékok tagadhatlanul magasak. Miután azonban gondoskodva van arról, hogy rendkivüli mostoha anyagi viszonyok fennállása esetén, vagy méltánylást érdemlő rendkivüli baleseteknél az állam részérőli segélyezést a túlterheltetés ezen megállapítása ne zárja ki, az ellen a fenforgó viszonyok közepette kifogás alig tehető. FŐRENDI IROMÁNYOK VIII. 1881/84. 20
