Főrendiházi irományok, 1881. VIII. kötet • 581-628. sz.

Irományszámok - 1881-602

140 DCII. SZÄM. VIL RÉSZ. Elévülés. A bitorlás természete azt hozza magával, hogy a szerzöjogon ejtett sérelem csak akkor talál megfelelő orvoslást, ha a bitorlás rövid idő alatt megtoroltatik. Ennek egyik feltétele az, hogy a sértett fél rövid idővel az elkövetett bitorlás után emelje panaszát. Minél több idő telik el a bitorlás elkövetése után, annál inkább elmosódik annak emléke. De ha a szerző nem lép fel rövid idő alatt jogának megsértése miatt, ebből az is vélelmezendő, hogy a szerző nem szenvedett lényeges sérelmet vagy nem érzi a sérelem nagyságát. Végre az is figyelembe veendő, hogy hosszabb idő letelte alatt, a bitorolva készült példányok elkelnek, s a bitorlás értékesítésének meggátlása a példányok lefoglalása által, lehetetlenné válik. Mindezekből az derül ki, hogy nem czélszerű, és a szerzők érdekei sem igénylik hosszabb idő után a bitorlás megtorlását. Ezért nem volt lehetséges a bitorlás miatt indítható kereseti jog elévülésére nézve az átalános elévülési határidőt fenntartani. A javaslat ezen kereseti jogra nézve rövidebb határidőt szab és pedig a nagyobb sérelmekre hosszabbat, az ephemer-természetüekre rövidebbet. A rövidebb, csak az idézés elmulasztása által elkövetett bitorlásnál alkalmazható határidő, három hó. A hosszabb, minden más esetben figyelembe veendő elévülési határidő, három év. Ezen terminusok, figyelemmel hazánk irodalmi viszonyaira elegendőknek látszanak arra, hogy minden sérelem megtorlása lehetséges legyen. VIII. RÉSZ. Beigtatás. A beigtatás rendeltetése, igazolásul szolgálni oly esetekben, midőn valamely névtelenül vagy álnév alatt közzétett miinek szerzője a védelem hosszabbítását kívánja igénybe venni, és a melyekben irói műnek szerzője a fordítás jogát fenntartotta magának s a megszabott határidő alatt a jogositott forditást valóban el is készítette. A beigtatás ezen esetekben nemcsak a szerző érdekében, hanem még inkább a közönség érdekében szükséges; mert a ki egy anonym művet első megjelenése után 30 év múlva újra ki akar adni, vagy tudomást szerezni arról, hogy valamely idegen mű szerzője feuntartotta-e magának a fordítási jogot és eleget tett-e a törvényes feltételeknek, annak módot kell nyújtani, hogy ez iránt a központi hatóságnál biztos felvilágosítást nyerhessen s ne kelljen sok helyen kutatnia. E részben egy központi hatóság kijelölése annyira szükséges, hogy az egész német birodalomra nézve is egyetlen hely (Lipcse) jelöltetett ki. Már csupán a külföldi szerzők iránti méltányosság is megkívánja, hogy a magyar korona országaiban sem legyen több egy hatóságnál e bejelentés elfogadására s e czélra a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi mmisfcerium jelöltetett ki, a melynek hatásköre e tárgyban az 1868 : XXX. t.-cz., illetve annak 9. szakasza értelmében Horvát-Szlavon-Dalmát országokra is kiterjed. IX. RÉSZ. Átalános határozatok. 77., 78., 79. §§. Az átmeneti intézkedések biztosítják a jogegyenlőség és jogfolytonosság szempontjából kivánatos védelmet azon müveknek is, a melyek a jelen javaslat törvényerőre emelkedése előtt keletkeztek.