Főrendiházi irományok, 1881. VII. kötet • 412-580. sz.

Irományszámok - 1881-437

130 CDXXXVII. SZÁM. 8. §. Az, ha a férj nejét már más által teherbe ejtve találja: nem a személyben, hanem ennek tulajdonságában való tévedés. A jelen §-ban kimondott szabály ennélfogva kivételt képez a 7. §. 3. bekezdése alatti szabály alól. Ezen kivétel abban leli indokát, hogy a menyasszonynak más által történt teherbe ejtése oly fontos körülmény a vőlegényre nézve, hogy ez utóbbinak a házasságba való beleegyezése egyáltalában nem feltételezhető akkor, ha menyasszonyának ezen állapotáról tudomással birt. A férj azon jogát, hogy ez esetben a házasság érvénytelenítését követelhesse, azért kell egy évi határidőhöz kötni., mert ezen idő a kérdéses jog gyakorlására teljesen elégséges, s ezen jognak határidőhöz nem kötése, csak az ezzel való visszaélésre vezethetne. 9., §. Ezen rendelkezés által számos oly lényegtelen ürügynek eleje van véve, melynek alapján különben a házasság érvénye elegendő ok nélkül megtámadtathatnék. 10. §. A házasság érvényének kelléke a beleegyezésen kivül a házassági kötelesség teljesítésére való tehetség is. Az erre való testi tehetetlenséget tehát, a házasságot érvénytelenítő akadálynak kell tekinteni, de csak akkor, ha örökös és ha a házasság kötésekor már meg volt; mert a gyógyitható tehetetlenség a házasság czéljának elégését teljességgel ki nem zárja, és mert utólagos házassági akadály nincs. 11. §. A fennálló házassági kötelék akadálya az erkölcsben és az állam rendjében leli indokát, 12. §. Az egyházi felavatás és fogadalom akadályának felállítása által, az országlakosok tekintélyes részének vallási érzülete vétetik számba. Nem Hagyatott azonban figyelmen kivül az 1868: LIII. t.-cz. 8. §-a, mely szerint az áttértnek áttérése utáni minden cselekményei azon egyház tanai szerint lévén megitélendők, a melybe áttért, s az általa elhagyott egyház elvei reá nézve semmiben sem lévén kötelezők : azon egyházi személyek, a kik felsőbbrendű egyházi felavatásban részesültek és a szerzetesek, ha oly vallásfelekezethez tértek át, melynek hitéivel szerint az egyházi felavatás vagy a fogadalom nem házassági akadály, egyházi hatóság előtt is köthetnek érvényes házasságot. Ennélfogva az ily módon áttért személyek a polgári házasság kötésétől sem tiltathatnak el. 13. §. A közeli rokonság házassági akadálya főképen erkölcsi tekintetből állíttatik fel, de azon tapasztalás által is hathatósan indokoltatik, hogy a közel rokonok közötti házasságból gyakrabban satnya ivadék származik. 14. §. Az érvényes házasságból származó sógorság akadálya tisztán erkölcsi szempontból állíttatik fel, hogy ez által a családban az erkölcstelenségnek lehetőleg eleje vétessék •