Főrendiházi irományok, 1881. VI. kötet • 360-404. sz.
Irományszámok - 1881-362
54 CCCLXIL SZÁM. Midőn én a közoktatásügyi tárczát átvettem, elődömnek tárgyalatlanul maradt törvényjavaslatát, melylyel ama főelven kivtil némi egyéb részletekben sem érthettem egyet, átdolgozva, nyújtottam be az 1872/5-ik évi országgyűlésnek elkülönitve benne, kezdettől fogva a gymnasiumot és a reáliskolát, mint elkülönitve fejlődtek s állanak fenn tényleg is, s mint meggyőződésem szerint lényegök és természetök követeli is. Törvényjavaslatom az emiitett országgyűlés képviselőházának tanügyi bizottsága, osztályai, s azok előadóiból alakult központi bizottsága által is eltárgyaltátott, s némi módosításokkal ájra szövegezve, a ház elé adatott; de már csak az országgyűlés végszakában. A következő, 1875/8-iki országgyűlés elé, az előbbi központi bizottság szövegezését alapul véve, de részben módosítva, újra előterjesztettem törvényjavaslatomat, mely azonban ez alkalommal még a tanügyi bizottság által megkezdett, de be nem fejezett tárgyaláson sem ment át. Végre az 1878/81-iki országgyűlésre, törvényjavaslatomat, némi módosításokkal újra előterjesztvén, az a képviselőháznak közoktatásügyi bizottsága által egészen letárgyaltatott és rajta részint lényeges, részint a czélszerübb berendezést ezélzó tetemesb módosítások tétettek, melyeknek nagy részéhez magam is hozzájárultam. Mind a mellett, az ekkép átdolgozott s bizottsági jelentés kíséretében a háznak benyújtott törvényjavaslat a ház által nem tárgyaltatott és az emiitett országgyűlés befejeztetvén, a bizottság tárgyalása ismét gyümölcstelen maradt. Ez ismételt fónnakadást részemről annak tulajdonítom, hogy a közoktatásnak, különösen szervezeti kérdései, nemcsak nálunk, hanem az egész Európában, s, annak a közoktatás kérdéseivel már sokkal régebben államilag foglalkozó országaiban is, oly kevéssé vannak tisztázva, s reájok nézve a szellemekben oly kevés a megállapodás, hogy a törvényhozó minden lépten, nyomon, sőt már a kiindulásnál is elvi nehézségekre akad, melyeket közmegnyugvásra megoldani felette nehéz. Nálunk e nehézséget még különösen neveli a középiskolák egy nagy részénél, azok állam vagy nem állami jellegének meghatározhatatlan volta. Vannak középiskolák, melyek az állam közvetlen vezetése alatt állanak, s vannak, melyek nem állanak ; ez az egyetlen megkülönböztetés, mely ma ténylegesnek s a valóságnak teljesen megfelelőnek mondható. De vájjon az állam közvetlen vezetése alatt álló iskolák mind államiak-e? azt ma, s általában a tanulmányi alap jogi természete körüli függő kérdés eldöntése előtt senki meg nem mondhatja. Az állam közvetlen vezetése alatt álló iskolák magok háromfélék: az állami költségvetésből fentartottak, melyeknek államisága iránt kérdés nem lehet ; továbbá az ő Felsége kegyurasága s a vallás- és közoktatásügyi minister kezelése alatt álló tanulmányi alapból fentartottak, melyek (gymnasiumokon kívül jogakadémiák is) királyiaknak neveztetnek, de tényleg katholikus felekezeti jellegűek, s igy államiaknak határozottan nem állíthatók; végre a szerzetes-rendek által, kir. adomány vagy egyéb alapítvány fejében ellátott középiskolák, melyek a tanulmányi alapból fentartottaktól különböző jogalapon állanak, s jelesen a tanerők alkalmazására nézve azoktól eltéroleg is igazgattatnak. A nem állami vezetés alatt álló középiskolák szintoly nehezen vonhatók mindenben egyenlő rendelkezések alá. A hitfelekezetek által fentartott középiskoláknak, jelesen a protestánsokéinak, nagyobb önkormányzati jog van törvény által biztosítva, mint a mennyit a törvényhatóságok, községek, társulatok vagy épen magánosok, igényelhetnek magoknak, fentartott tanintézetekben az államkormánynyal szemben. Az önkormányzattal biró hitfelekezetek, jelesen a protestánsok részére, az 1790/1: XXVI. t. ez. középiskoláikat illetőleg is nevezetes jogokat biztosított, melyeket nem megszorítani, vagy éppen visszavenni, sőt más felekezetekkel s testületekkel és magánosokkal is megosztani, lehet a mai törvényhozás föladata. Ugyanaz a törvényezikk, mely a protestánsok iskolai autonómiáját biztosította, bfeto-
