Főrendiházi irományok, 1881. VI. kötet • 360-404. sz.
Irományszámok - 1881-367
148 CCCLXVIl. SZÁM. hó 15-én 471. sz. a, kiadott rendelete alapján csak Fiúméban és ugyanazon hatóság 1870. évi február hó 18-án 1107, sz. a. kiadott rendelete szerint, — fizet pedig a hajó minden egyes fénytorony után, a melyet útjában érintett, tonnánkint, ha a hajó térfogata: 16—50 tonna ...;... V 2 krajczárt 51 — 100 > . 1 > 100 tonnánál nagyobb 1 3 A » A kikötő-illetékek ezen rendszere az eddigi tapasztalatok szerint nem mutatkozott kedvezőnek. A különböző illetékeknél alkalmazásban levő különböző kiszabási alapok, de még inkább az illetékek beszedésére vonatkozó szabályzatok sokfélesége nemcsak bonyolulttá tette az eljárást, hanem megnehezítette sok esetben az illetékek nagyságának meghatározását, és kellemetlen súrlódásokra adott alkalmat fél és hatóság közt ; a fiumei tengerészeti hatóság ez okból már 1872. évben magyarázó rendelettel oktatta a révhivatalokat, a nélkül azonban, hogy a magukban bonyolult illeték-rendszabályok alkalmazása ez által egyszerűbbé és könnyebbé lett volna. Egy további hátránya az eddigi illetékrendszernek az, hogy az igen kis hajók (jelesen már all tonnástól kezdve) illeték alá vonatnak; ez a hátrány főkép újabb időben kezd érezhetővé válni, a midőn a kisebb hajók amúgy is a viszonyok következtében kevesebb keresetre tettek szert. Nagy visszásság mutatkozik a fény torony-illetéknél. Ez az illeték ugyanis csak Fiúméban, (ép ugy, mint az osztrák tengerpartokon, csak Triestben) jár, még pedig a hajó útjában fekvő fény tornyok arányában. Ezen rendszabály tehát a főkikötőkbe járó hajókat sujtotta s ki vo)t játszható az által, hogy ha a hajó előbb Qgy másik belföldi kikötőben köt ki. De eltekintve ettől az által, hogy mindig újabb és újabb fény tornyok állittatnak fel, idővel mindinkább terhessebbé vált ez az illeték, és ha némileg alaposnak látszott volna is az az elv, hogy a hajók a szerint, a mint a világítás előnyét igénybe veszik, fizessenek is aránylag nagyobb illetékeket, a midőn több fénytorony mellett haladnak el, ez az elv a tényleges gyakorlatnál az igazságnak már azért sem felelt meg, minthogy a nappal a fénytornyok mellett elbaiadó hajóktól is, az illeték csak ugy szedetett, mint az éjjel arra menőktől. Az eddig észlelt visszásságok elhárítása czéljából a jelenlegi törvényjavaslat a következő elveket tartalmazza : — az eddig különböző czím alatt szedett hajózási illetékek helyett csak egyféle kikötői illeték fog szedetni, a mely kizárólag a hajó tonnatartalma, tehát a hajó kereskedelmi jelentősége szerint vettetik ki; a kisebb hajók, a melyek leginkább a helyi forgalom és a közel vidékek érdekei czéljából folytatják a hajózást, az illetékek tekintetében előnyben részesülnek, a mennyiben ugyanis az illetékmentesség 10 tonna helyett 25 tonnáig terjed, s azonkívül is a kisebb tonnatartalmú hajók kisebb illetékek alá esnek, mint eddig; — végre az egyes illetékek ugy szabattak meg, hogy a kincstárnak a tonnailletékekből származó jövedelme jövőre nézve is körülbelül ugyanaz maradjon, mint a milyen az eddig volt. Ezen elvek szerint késztilt javaslat tartalma a következő : —kikötőinkbe érkező minden hajó illetéket tartozik fizetni (1. §.), .fizeti pedig ezt az illetéket tonnatartalma szerint; a tonnatartalom a nálunk érvényes törvény, jelenleg tehát az 1871 : XVI. törvényczikk alapján határoztatván meg (2. §.) ; a kikötői illeték fizetésére nézve a kötelezettség abban a pillanatban keletkezik, a melyben a hajó a kikötőbe érkezett — (3. §.). A 4., 5. és 6. §. a kikötői illetékek nagyságát szabályozza. Miután ezen illetékek eddig, a mint már emlitve volt, különböző czímeken és eltérő módozatok közt szedetett, az össze-
