Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.
Irományszámok - 1881-290
CCXC. SZÁM. 9 novelláris úton nem eszközölhető, s ily változtatás a bűnvádi eljárás terjes megállapításánál veheti) csak figyelembe, jelen törvényjavaslat egyedül a fennálló bírósági szervezet határai között létesíthető kisegítő módozatok megállapítására s oly intézkedések megtételére szorítkozik, a melyek által a nélkül, hogy az igazságszolgáltatás egysége s a magánosoknak a perorvoslatok használhatása által biztosított egyéni érdekük sérelmet szenvedhetne, a legfelsőbb biróság felmentetnék azon bűnügyek felülvizsgálatától, a melyeknek elbírálására két biróság Ítélete elegendő biztosítéknak látszik. Nem volt különben ismeretlen a fennállott régi magyar joggyakorlatban sem a felebbviteli jognak bűnügyekben való korlátozása, a mennyiben nem nemeseknek büntető pereikben a felebbviteli jog s ez is megszorítással, csak az 1791. évi XLIII. törvényczikk, illetőleg 1836. évi XVII. törvényczikk által adatott meg. Sőt a törvényhozás az újabb időben is, midőn az akkoron még polgári eljárás alá tartozó becsületsértési ügyeket az 1877. évi XXII. törvényczikk által a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásra utalta, az érdemben való felebbezést az ily természetű ügyeknél teljesen kizárta. Ezen törvényjavaslat által a királyi járásbíróságok hatásköréhez tartozó bűnügyekben a másodbiróság ítélete elleni felebbviteli jog megszorítása részint a felebbvitelnek a másodbiróság Ítélete ellen való teljes kizárása, részint pedig a felebbezésnek egyedül az életbeléptetési törvény 43. §-ában kijelölt koriátok közötti használhatása által czéloztatik. A felebbvitelnek a harmadbirósághoz való teljes kizárásánál két kiindulási szempont szolgált irányadóul e törvényjavaslatban. Az egyik, hogy a feiebbvitel csak azon eseteknél szorítható meg teljesen, mely esetekre maga a törvény is aránylag csekély büntetést szab, s a melyeknél a cselekményre mért büntetés nem annak elkövetőjére becstelenitŐ hatást nem gyakorol. Ezek közé tartozik a vétségek közül a B. T. K. 261. §-ában jelölt s kizárólag pénzbüntetéssel sújtott becsületsértés vétsége. A másik szempontnál már nem a büntetés csekélysége, hanem a ténykérdésnek könnyebb elbirálása vétetett kiindulási alapul. Vannak büntetendő cselekmények, a melyeknél az objectiv momentumok kiválólag előtérbe helyezkednek, s a melyeknél a tényállás constatálása a törvény intézkedései folytán már magában foglalja a cselekmény jogellenességének elbírálását. Ezen bűnügyek természete is olyannyira egyszerű, hogy azoknak két biróság által lett elintézésében elegendő megnyugvás található, s ez irányban a tévedés lehetősége is majdnem kizártnak vehető. Ennek figyelembe vételével a B. T. K. 301. §-a szerint minősülő könnyű testi sértés vétsége eseteiben is megszorittatnék teljesen a felebbviteli jog a másodbiróság ítélete ellen. Ezen vétségnél e megszorító rendelkezés indokoltatik még az által is, hogy a testi épség elleni cselekmények elbirálásánál, a biró a törvény korlátain belől tágabb körben mozoghat, a mennyiben e cselekmények magukban foglalják a súlyos és a könnyű testi sértés eseteit és némileg a verekedés kihágásával is érintkeznek s nem lévén feltehető, hogy a már két biróság által könnyű testi sértés vétsége miatt elitélt egyén legalább verekedést nem követett volna el, s hogy ennélfogva a törvény Őt egyátalán sújtani nem akarta volna, a felebbviteli jognak ily eseteknél való kizárása nem a büntetlenség rovására, hanem legfeljebb a büntetendő cselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabásának mértékére bir jelentőséggel. A vétségek többi esetei részint súlyosabb büntetés alá esnek, részint pedig elbírálásuknál már nem annyira a ténykérdés, hanem a jogkérdés az irányadó, s ennélfogva azokra a felebbvitelnek ezen teljes korlátozása a másodbiróság Ítélete ellen, kitérjeszthetőnek nem javasoltathatik, annál kevésbbé, miután azon két vétség iránti bűnügyek szaporítják leginkább az ügyforgalmat, s ezek elintézésének a harmadbiróságtól való elvonása által a bejövő ügyek száma, a jelenlegi bírói létszám mellett is, az elintézhető ügvek számával kellő arányba hozható lesz. FŐRENDI IROMÁNYOK. V. 1881/84. 2
