Főrendiházi irományok, 1881. V. kötet • 288-359. sz.
Irományszámok - 1881-315
CCGXV. SZÁM. 151 Püspökeink önkényszerű megadóztatását és végintézkedési jogaik méltatlan korlátozását nem is emiitjük. Nagyméltóságú Főrendek! Mi e vagyonnak becsületes utón: végrendelet, adományozás, alapítvány révén és saját pénzünk árán jutattunk birtokába; nem nézhetjük tehát egykedvűen, ha ahhoz való jogunk kétségbe vonatik, vagy a kormány kezelése mellett azt idegen czélokra foráitják. Ha őseinktől reánk szállott vagyonunkat sajátunknak nem tekinthetjük: mikép tehetünk ezentúl aggály nélkül bármily szent czélra alapitványt ? Ha a birtokjog alapja megrendül : mi marad akkor sértetben állapotban? A legszentebb érdekek követelik tehát, hogy a tanulmányi és vallási alapok adassanak át a katholikusoknak, kezelésük czéljából pedig megfelelő hatáskörrel állittassék vissza az 1848-ik évi átalakulás alkalmával beszüntetett, de létjogosultságot nem vesztett katholikus comissió. 2. Egyházunk kezdet óta meg volt arról győződve, hogy a hitéletnek legtermékenyebb talaját s a vallás éltető elemét az iskolák képezik, hogy azé a közművelődés, a nép, a társadalom, a kié az iskola. Hitbuzgó őseinknek főgondjuk volt azért, hogy az egyház szellemében rendezett és működő iskolákat alapítsanak s azokat nagy áldozatok árán virágzásra emeljék. Ha most ezen iskoláink állapotára gondolunk, elszorul keblünkben a sziv, mert egyetemünket tényleg elközösitve, középtanodáink nagy részének katholikus jellegét kétségbe vonva, tanszékeinket gyakran hithagyó vagy hitünkkel ellenkező tanokat hirdető egyénekkel betöltve, népiskoláinkat a közösiskolák mellett mostoha sorsra kárhoztatva szemléljük. Nem kevésbé sérti jogérzetünket a kassai convictus és más hasontermészetü magán alapitványaink szomorúan ismeretes sorsa. Országunkban a többi hitfelekezetek a maguk iskolái felett még a kormány felügyeletétől is irtóznak ; mi nem vonakodtunk azt soha elismerni, sőt előzékenységünk oly nagy volt, hogy készséggel fogadtuk a kormány rendeleteit s nem lévén okunk a nyilvánosság verőfényétől félni, örvendeztünk, ha közege iskoláinkat szemle alá vette. Ezen felül valódi nemes liberalitással megnyitottuk iskoláink ajtaját más felekezetű honfitársaink előtt is; és mégis ezen előzékenységünk jutalmául most félünk, még megérjük, hogy tanodáinkhoz való jogainkat megtagadva lássuk. Ezen eshetőség felhá oritja egész valónkat Esdve kérjük azért a magas törvényhozó testületet, hogy egyetemünkhöz való jogunkat törvényileg biztositsa s ne gátolja, hogy középiskoláink vezetésére a minister felügyeleti jogának épségben tartása mellett fel állittassék Dr.Haynald bibornok-érsek ismeretes emlékirata alapján a katholikus tanulmányi bizottság. Népiskoláinkra vonatkozólag általában sértően igazságtalannak tartjuk azon törvényt, mely az általunk fizetett adóból a közös iskolát, noha arra nekünk szükségünk nincs, fentartani rendeli; saját iskoláinkra pedig ugyanabból még segélyt nyújtani is alig enged; de különösen sérelmes reánk nézve, hogy birtokainkból egy részlet elkülönittetik a közösiskolák javára még ott is, hol ilyenek nincsenek s a mi iskoláink ezen birtok jövedelmét csak a kormány kegyéből élvezhetik, mely tetszés szerint minden ok nélkül is megtagadható. Mély tisztelettel kérjük azért a fentjelzett törvény olyforma módositását, mely ezen igazságtalanságot megszüntesse. 3. Panaszt emelünk az 1868: LIII. törvényezikk és az 1879: XL. törvényezikk 53. § ellen. Ezen törvény egyházunk hitelveire sérelmes, mert eltekintve attól, hogy sok esetben lehetlenné teszi a vallásos nevelést, vagy legjobb esetben terjeszti a közönyösséget, mely a vallásosságnak lassan Ölő mérge, ennek alapján papjaink több ízben valának zaklatásnak kitéve egyedül azért, mert hivatalukban isteni küldetésükhöz hiven eljártak. Igaz, hogy birói döntvény alapján e zaklatás jelenleg szünetelni látszik, de azért nem érezhetjük magunkat biztonságban.
