Főrendiházi irományok, 1881. II. kötet • 87-181. sz.
Irományszámok - 1881-96
XCVI. SZÁM. 17 előttem ez alkalomból kifejezett nézetei és kivánatai tolmácsa, de ugy is, mint egy érseki alapitványú katholikus gymnasiumnak alapitó-utódi föntartója, most a tisztelt képviselőház bizottságához, kiemelendő azokat, miket vitális érdekeinkre és iskoláinkra való tekintettel a bizottsági tárgyalás alatt álló középtanodai törvényjavaslatra nézve elhallgatnom nem szabad. Névszerint fönhangon kell nyilatkoznom azon elvi felfogás ellen, mely a kath. középtanodákat, valódi természetök félrelismerésével, a más vallásfelekezeti iskoláktól államjoggyakorlati tekintetben megkülönböztetvén, reájok nézve nyomasztó, elv- és érdeksértő s kétségtelenül károssá válható befolyást országos törvény által akar megörökittetni. Hogy félre ne értessem, előre bocsátom, hogy a magyar Gultus-ministernek a magyar kath. egyház királyi Fővédura jogai tekintetéből gyakorlandó helyes és hasznos befolyását azon kath. tanodáinkra nézve, melyek a ministerium által kezelt alapból dotáltainak, segélyeztetnek. a legfőbb patronatusi joggyakorlatnak további rendezéséig nem nehezményitem, maga épségében megtartatni akarom; — de azon, a véduri viszonyból nem folyó és a középtanodai törvényjavaslatban bőven kifejezésre jutott állapotot, melynél fogva a többi felekezeti gymnasiumoknak engedett szabadabb működés a mieinktől megtagadtatván, az épen ez által katholikus érdekeinkre nézve hátrányossá, károssá válik, helyeselni, azt törvényhozói hivatásomban a bekövetkező főrendiházi tanácskozásokkor elfogadni képes nem vagyok. S épen ennek akarok adni kifejezést következő tiszteletteljes előadásomban. Semmikép helyesnek nem tartom a törvényjavaslatban érvényre jutott azon alapérvelést: I. Mintha a kath. egyház autonómiával nem birván, oly befolyást tanintézeteire, mint a milyet a törvény az autonómiával biró protestáns felekezeteknek s kétség kivül a görögkeleti keresztényeknek és az izraelitáknak törvény által biztosittatni akar, nem gyakorolhat; s továbbá II. melynél fogva a napnak ragyogó fényét is hosszú tárgyalású eljárásokkal begyőzettetni kivánó, nem kétlem, jóakaró köröknek tetszett a sok százados országos meggyőződés és gyakorlat, az illető alapitó levelek és királyi fővédnöki adományozások, az 1548., 1550., 1560., 1790/1-iki stb. köztudomású törvények értelmében kétségtelenül katholikus alapoknak tulajdonjogi természete fölött kérdést támasztani és ezen, minden positiv alapot nélkülöző, de Magyarország elsőszülött egyházát jogaiból kiforgatni indult kétségnek practikus kifejezést adva, egy tulajdonjog-vizsgáló, új divatú neoacquisticus bizottságot kiküldeni, melynek munkavégzése évről-évre elhalasztatván, nem kétlem, minden igazságtalan szándékosság nélkül mégis az eszközöltetik, hogy a csinált homályban a törvényhozói eljárás a kath. egyházra nézve hátrányos működésű legyen, mint ezt a jelen törvényjavaslat is elegendőképen tanusitja. Mondom, semmikép el nem fogadhatom ezen két irpotov ^su&oç-t, a melynek meg nem állható (nem csak ingatag, hanem kétségkivül semmis) alapjára az új középtanodai törvényhozás (ugy látszik) épülni akar. Nem fogadom el az első tarthatlan alapelvet, mert meg van a katholikus anyaszentegyháznak a maga természetszerű, mindenkor elismert autonómiája, melyet az évszázadok lefolyása alatt mindig érvényesített, melynek a királyi véduri jogoknak az egykori domináns katholikus vallású állam közegei által való gyakorlata semmikép sem vala tagadója, ugy mint a mely a katholikus egyháznak nem kárára, nem jogai csorbitására, nem bármily praejudiciumára, hanem épen protectionális előnyére akart szolgálni. Mely királyi véduri jog tehát most is, a megváltozott vallás-politikai situatió aerájában, a törvényhozás részéről az egyház károsítására igazságosan nem használtathatik fel; különösen nem azon tekintetből, hogy az egykori katholikus állami közegek helyébe az új parlamentáris állami felelős minister lépett, mert ez is nem egy új fölfogású, hanem csak egy, a régi gyakorlatot egyelőre becsületesen helyettesitő, azt semmikép nem alteráló, nem vitiáló befolyást gyakorolhat. FŐRENDI IROMÁNYOK. II. 1881/84. 3
