Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.
Irományszámok - 1878-536
DXXXVL SZÁM 39 A másodikat illetőleg, egy tetemes része ezen hiánynak a régibb viszonyok és rendelkezések kifolyása, ugyanis: a) régi beruházások törlesztésére fordíttatott 57,055 frt 56 kr. b) újabb nem szinügyi beruházásokra fordíttatott 21,251 frt 69 kr. c) adósság törlesztésére 58,464 frt 18 kr. d) a színházi házi-pénztár annak folytán, hogy a színházi országos alap helyébe lépő bérház jövedelmének csökkenése, másrészről annak következtében, hogy a bérházat az 1875. évi XXXIV. t.-cz. alapján a takarékpénztárból felvett 300,000 frtnyi törlesztési kölcsönnek fizetése terheli, az utolsó öt évben nem nyeré meg az évenként addig kijárt 16,800 frtot, hanem ezen öt év alatt a házi pénztárt e czímen megillető 84,000 frt helyett csak 7500 frtot s így összesen 76,500 írttal kevesebb segélyt nyert, mint azt megilleté . . . 76, 500 frt — kr. Ezen összesen 213,271 frt 43 krt tevő összeg tehát nem képezi újabb időben keletkezett terhét a nemzeti színháznak és ezen utóbbi teher, vagyis a nemzeti szinháznak deficitje az utolsó öt év alatt, 221,973 frtot és 43 krt, vagyis évenként átlagban 44—45,000 frtot tesz. Ezen deficit indoka a következő: A szinház jövedelmi forrásait, a tudvalevő subveutiókon kívül, a szinháznak saját bevételei, az úgynevezett bérleti és napi jövedelmek képezik. Ezekre nézve van szerencsém egy kimutatást mellékelni, melyből kiveheti), hogy 1849-tŐÍ kezdve egész 1878/9-ig bezárólag, évenként mit vett be a szinház bérleti és mit napi jövedelem czímén ? Ezen kimutatásból kitűnik, hogy az ott felvett utolsó 9 évben : a bérleti jövedelem 109,330 frtról (1873/4) leesett 48,122 frtra (1878/9); ia napi jövedelem pedig 316,033 frtról (1873/4) leszállott 200,988 frtra (1876/7) és hogy az 18^p/9-ben csak 222,122 frtig emelkedhetett fel. Kitűnik e kimutatásból, hogy ha a szinház szerencsés lett volna saját jövedelmét azon niveau-n megtartani, a melyen az 1873/74-ben tényleg állott, ma nem volnék kénytelen e törvényjavaslattal a törvényhozás elé járulni s azt indokolni. A baj tehát a bérleti és napi jövedelmeknek, különösen pedig az elsőknek tetemes csökkenésében rejlik, s előttünk áll a kérdés, hol és miben van-e sajnos jelenségnek oka? A művezetésben, az intézet igazgatásában, vagy a működő művészi erők hiányosságában keresni ennek okát nem lenne igazságos és nem is szükséges, mert a nemzeti szinháznak buzgóbb látogatója kénytelen bevallani, hogy a nemzeti szinház mind a repertoirnak gondos és változatos összeállítása, valamint az előadások pontossága és művészi becse tekintetében azon magaslaton áll, mely attól, mint gazdagon segélyzett művészeti intézettől méltán követelhető, és ott van az ok azon általános tapasztalatban, mely különösen 1875—1879-ig mindenütt nagy mértékben észlelhető volt, hogy különösen azon színházak, melyek hivatásuknál fogva a művészet komoly ápolására hivatva, nem követhették a közönség ízlését, nagy deficittel dolgoztak, s egy némelyikük nem egyszer a bukás szélére jutott. Példa erre a bécsi udvari operaház nagy deficitje, mely az utolsó 5 évben meghaladta az 1.000,000 frtot, s a bécsi jeles Városi Szinház, melynek az 1879. évi deczember hó 31-én készült mérlege 313,487 forintnyi hiányt mutat.
