Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.

Irományszámok - 1878-535

DXXXV. SZÁM. 31 Melléklet az 535. szátmú irományhoz. Indokolás, Élénk emlékezetben áll még ama rendkivüli katastrópha, a mely Szeged városát 1879-ben romba döntötte. A ha^ai közönség s távol országok lakói egyaránt siettek az elpusztult város lakosságát felsegíteni, a törvényhozás és a kormány pedig a legkihatóbb intézkedéseket tettek arra nézve, hogy a város újra felépüljön s hogy a felépülő város jövőre hasonló katastrópha áldozatává ne legyen. Ezen intézkedések közé tartozott a szeged-percsorai árvédelmi társulat töltéseinek helyreállítása is ; mert Szeged városa ezen társulat árterében feküdvén, ugy, mint ezen társulat töltéseinek kiszakadása okozta a város megsemmisitését, ugy ezen töltések helyreállítása által képeztetik jövőre is a város első védvonala-, a város körüli körtöltés csak ezen első védvonal netaláni kiszakadása esetére szolgálván második védvonalul. A szóban forgó szeged-percsorai árvédelmi társulatot őrgróf Pallavicini, s mint erkölcsi személyek Szeged sz. kir. városa, Algyő és Tápé községek 1856. évben alakították meg, azon czéllal, hogy a társulat töltései a percsorai magyar parttól Szegedig kiépíttetvén, 32,600 (1200 öles) holdnyi árterület, valamint Szeged városa s a nevezett két község is megóvassék a Tisza folyó kiöntéseitől. A társulati töltések csakugyan ki is épültek, a társulat kebelében azonban már alakulása évében feltűnt az azóta folyton tapasztalható visszavonás. Szeged városa leginkább azt tartotta magára nézve terhesnek, hogy neki, mint hatóságnak nagy terjedelmű magán birtokok után kellett társulati kivetéseket fizetni. Igen hátrányosnak tartotta a társulat megállapított határvonalát is s elégségesnek vélte, ha a társulat felső határa nem a percsorai magaslatnál, hanem alantabb, a sövényházi keresztgátnál kezdődik, mert így rövidebb töltésvonalat kellvén védelmezni, a védelem is könyebb lehet. 1856-tól kezdve ismételve folyamodott tehát egy helyesebb kivetési kulcs megállapítása, a társulat határvonalainak megváltoztatásáért, illetve a társulat feloszlatásáért. A fennállott kormányhatóságok a társulat kebelében felmerült ezen szakadatlan egyenetlenséget igyekeztek megszüntetni s 1875-től kezdve kormánybiztos is működött folytonosan a társulat élén s a kormánybiztosi idő alatt ugy a töltések jókarbantartása, mint ártérfejlesztés utján a helyes kivetési arány megállapítására nézve kiható intézkedések történtek is. A társulati változatlan visszavonás, űzetések megtagadása stb. azonban a kormánybiztosi működést is megbénították s a töltések jókar ban tartás át s kellő védelmét is a kívánt mérvben lehetetlenné tették. És így következett be a társulatra és Szegedre nézve a végzetes katastrópha. Köztudomású ugyanis, hogy az emiitett katastrópha közvetlen oka az volt, hogy a Tisza árvize a percsora-szegedi ármentesitő társulat töltését Petresnél átszakítván, akadály nélkül rontott a városhoz, hol is a nem árvédelmi czélokra szolgáló alföldi vasut töltése, a több napig tartó legnagyobb erőfeszítések daczára sem lévén az ár ostromlása ellen, a kellő védképes álla-