Főrendiházi irományok, 1878. X. kötet • 533-564. sz.

Irományszámok - 1878-561

300 DLXI. SZÁM. A 6. §-hoz. Ez csak a fennebbi §. kifolyása, mint az abban megszabott határidő betartása végett megkívánt rendelkezés. A 7. §-hoz. Két körülmény teszi kívánatossá az indítványozott módosítást, és pedig: a módosítandó 7. §. azon kitétele: »az illető birtokos,« mely kitétel határozatlan, a mennyiben az alatt akár a telekkönyvi, akár pedig a tettleges birtokos érthető, és az 1869. évi márczius 8-án kelt ministeri rendelet íS, §-ának azon intézkedése, mely szerint az tekintetik a kisajátított ingatlanért járó kárpótlás felvételére jogosult félnek és az veendő fel az egyedi kimutatásba, ki a kisajátítási Összeírásba van mint birtokos felvéve, bár a tulajdonjog nincs is nevére átírva. Ezen intézkedés ugyanis a telekkönyvi rendszerrel ellenkező, mert annak értelmében a telekkönyv szerinti tulajdonos vélelmeztetik a tettleges birtokosnak is, minélfogva nem ez utasítható tulajdoni igényeinek bizonyítására, mint azt a kérdésbe vett §. maga után vonja — hanem igenis a tettleges birtokos, miután ezen áll, tulajdoni igényeit bebizonyítani. A 8. §-hoz. Minthogy az egész hitelesítési eljárás telekkönyvezés czéljából s a telekkönyvi érdekeltek biztosítása végett történik s tettleg az arra egyedül illetékes telekkönyvi hatóságok által eszközöltetik, nemcsak czélszerűnek, de mulaszthatlan szükségesnek mutatkozik, a törvényben előforduló s különben is csak a törvényszékek telekkönyvi hatóságaikra czélzó »törvényszék« elnevezés alatt értett hatóságot pontosan kijelölni, és pedig ez idő szerint annál inkább, miután most már számos járásbíróság is telekkönyvi hatósággal fel van ruházva. A 9. §-hoz. Az itt javaslatba hozott módositás azért látszik czélszerűnek, mert egészen szükség feletti s néhány vállalatnak hosszú czége miatt csak a kezelést nehezitő eljárás, a vállalat czégét, mely különben is a főlapon ki van tüntetve, még az egyes birtoklapokra is reá vezetni, és minden követelménynek megfelel, ha azokra csak az illető vasútvonal elnevezése iratik. A 10. §-hoz. Mindamellett, hogy 1868. évi. I. t. ez. és LV. t. ez. értelmében a kisajátított terület a vállalat tulajdonává válik s a netalán bekebelezett hitelezők s a netalán jelenkezett egyéb igénylők, csak a kisajátítási árra érvényesíthetik igényeiket, minélfogva a telekkönyvi lejegyzés ezekre való tekintet nélkül eszközölhető, mégis a módosíttatni javasolt §-ok kétségekre adnak alkalmat, melyeknek elhárítása s különösen a tehermentes lejegyzés körül némely telekkönyvi hatóság által emelt nehézségek megszüntetése czéljából, ily határozott rendelkezés felvétele látszik szükségesnek. A kárpótlási Összegeknek a 26. §-ban elrendelt bekeblezése ellenben egészen fölösleges, mert a kisajátítási törvény 61. és az 1868. évi I. t. ez. 19. §-ai a kisajátítási árnak kifizetése vagy letéteményezése felett elég világosan rendelkeznék, és mert az egyedi kimutatásba olyan terület, melynek kisajátítási ára egyesség vagy Ítélet által megállapítva nem lenne, fel sem vehető, úgy, hogy a jelzálogi biztosítás szüksége elő sem fordulhat.